Most, hogy már a csapat harmadik korongja is jó párszor végigpörgött a lejátszómban, teljes bizonyossággal elmondhatom: a Mistress nem tartozik azon zenekarok közé, akik a nagy megfejtést keresik, ők nem akarnak minduntalan ismeretlen területeket feltérképezni, újra meg újra kísérletezgetni.
Inkább maradnak azon az úton, amit már a legelején kijelöltek önmaguk számára, és éppen csak annyit változtatnak, hogy fejlődésről lehessen beszélni. És ez bizony így is van rendjén. Másrészt viszont a változás ennél a lemeznél a legszembeötlőbb, mintha a srácok most találtak volna rá végképp arra a hangra, amit igazán a magukénak mondhatnak.
Lenyesték a fölösleges dolgokat: az első albumnál még rendre jelentkező hallgatóriasztó gitárgerjesztéseket, több percen át tartó artikulálatlan fröcsögéseket, vagy a második lemez sokszor tőlük idegennek ható deathes döngölését. Ami maradt, az továbbra is igen extrém és ijesztő hibridje a brutális metalnak, a punknak, a grindcore-nak, a doomnak, és még vagy húsz más összetevőnek. Mégis, vagy tízszer olyan emlékezetes, mint az előző két esetben. Rögtön ott a címadó, ami kemény, mint a bakaszar, de ennél fogósabb nótát még nem nagyon követtek el. A kettes track rendre grindcore zúzda volt eddig, így ezt vártam a Happily Ever Disastertől is, és nagyot nem is kellett csalódnom. De valahogy ez is sokkal jobb, mint bármelyik csépelős számuk eddig.
A Kazinczy-díjas elnevezésű Fucking Fucktól (most komolyan, lehet még ez alá menni bunkóságban?) a címe miatt nem sok jót vártam, aztán akkora sludge riffel csapott hátba, hogy egyből fülig szaladt a szám. Ilyen jellegű számuk is volt már jó sok, de a legjobban talán ez a fajta muzsika áll nekik. Aztán jön a nagy meglepetés, a dolog, amit még nem csináltak eddig: a Static leginkább egy power/thrash keverék, klasszikus ízeket megvillantó szólóval (!), és Dave Cunt dallamokat hozó énekével (!!!). Basszus, a harmadik lemezig kellett várni, hogy rájöjjek, hogy ez a faszi nem csak a torkát összevérző üvöltésekre képes, hanem még hangja is van. Az első lemez óta pedig valami istentelen nagyot fejlődött az énekstílusa is. (Még ha Dickinson nem is lett belőle, de ez akkor is kellemes meglepetés.) Így hát a Static a lemez egyik legerősebbje, nincs mese.
Hogy a vájtfülűek annyira azért ne olvadozzanak a gyönyörtől, jön egy punkos tétel (At Arms Length), majd egy Entombed-fajta death & roll a barátságos című Alcohole képében. Ez utóbbi a fogóssága meg szövege miatt bizonyára a concertók nagy kedvence lesz. A másik piás nótát (Whiskey Tastes Better...) azonban nem tudom hová tenni, egy reszelős témára épülő darab, amiben Dave barátunk úgy vernyákol, mintha Rob Halford trónjára kívánna felülni. Azonban ez tőle annyira hülyén hangzik, hogy képtelen vagyok komolyan venni. Pedig bizony-bizony, még egy mini gitárszóló is bujkál a dalban.
És már megint a lemez vége lett a legjobb: a Talking To God (On A Microphone Made Of Steel) punk / hardcore / thrash / doom koktélja, ami akkorát üt, mint Madár a hétvégén, és kellő hangerőn hallgatva kiválóan alkalmas arra, hogy kivívjuk az utca legutáltabb embere megtisztelő titulust. Végül zárásnak ott a Shovel. Aki hallott már Mistress lemezt, az tudja, hogy mire számíthat, mikor az utolsó tételhez ér. Tuti, hogy jó hosszú (ez itt 10 perces) doom menetelés lesz, olyan borult hangulattal, amitől kedved támad hypót inni. Ez a mostani harangszóval indul, ami azért már rendesen megadja az alaphangot, később az ének sem ad kapaszkodót, hisz instru a drága, és kb. három perc után visszatér a harang, a kongása furcsán megtörik, és ettől még baljóslatúbb lesz. Az utolsó két percben aztán Migg dobjai szemernyi kétséget sem hagynak afelől, hogy ezzel a Shovellel a te sírodhoz lapátolják a földet, Kedves Hallgató.
Szóval, úgy néz ki, itt az idő, hogy minden nyers és extrém zenére éhes rajongó megismerkedjen a Mistress nevével (ha még eddig nem tették volna meg), annál is inkább, mivel a hírek szerint a negyedik lemez már itt van a kanyarban. Csak annyit javasolhatok, hogy az ismerkedést az In Disgust We Trusttal tessék kezdeni. Mert ez a legjobb Mistress anyag. Magasan.
