Shock!

Egy ígéretes, tavaly megjelent EP után teljes albummal jelentkezett a Monastery. Hosszú, két perces futurisztikus intróval kezd a lemez, aztán belecsapnak jól. Itt már egy kicsit megütköztem, mert nem azt a hangzást vártam volna, ami itt hallatszik. Van ugye egy feelinges dobosuk, akinek a játékára érdemes (lenne) odafigyelni, erre szegény olyan borzalmas dobhangzást kapott, amit inkább egy demós zenekar "érdemelne meg". Mint egy rosszul kódolt mp3, úgy zörögnek a cinek, jajdekár.

A dal amúgy enyhén slipknotos (ilyesmi hatás előfordul később is, a Bleed címűben, egyébként nem egy rossz dal az), a második tétel már nem, csak mélyrehangolt nagyon, viszont még mindig azon sajnálkozom, hogy mennyire nem szól jól (de leginkább sehogysem szól) ez a lemez. A gitárokban nincs dinamika, a dobokat már mondtam, a hörgést túlságosan elkülönül és előretolódik, a basszusgitárt gyakorlatilag alig hallani. (Még jó, hogy van a hangkártyámon némi effekt, azzal lehet egy kis életet vinni a zenébe, ha ezt kikapcsolom, mintha Sokol rádióból szólna a cd, jaj.) Picivel több odafigyelés, és talán egy külső fül kellett volna, mielőtt legyártódik a lemez.

Az EP-n akadt még némi dallamos ének (nem is tetszett), hála az égnek ezt az albumon teljesen elhagyta Frytz, ennek ellenére néha több változatosságot elviselne a zene ezen része is, hörgésben is lehet többet nyújtani. Nincs most annyi átkötő track, mint az EP-n, itt inkább a dalokra helyezték a hangsúlyt, de nem baj, ezúttal nem is annyira eltaláltak az átkötések. A dalok elég változatosak, tikatikás tekerés, középtempós groove, feszes riffelés és borult lassulás egyaránt megtalálható a lemezen, ezzel nincs is baj. Talán az hiányzik még, hogy egy-egy igazán megjegyezhető témát kitaláljanak, mert tény, ha végighallgatja az ember, csak fogja a fejét, hogy mecsoda brutalitást bírtak rendezni a srácok, de jólesne ha egy-egy riffet, verzét, refrént vissza lehetne idézni utána. Továbbá nem érzek minden dalt kidolgozottnak, pl. a Coma című némi zajjal indít, aztán nagyon lassú, elkínzott folytatást kapott (mintha itt a gitár hamis is lenne), aztán a gyors, kétlábdobos rész valahogy nem kapcsolódik össze mindezzel - s habár ez a legjobb része a dalnak, nem áll össze kerek egésszé.

Érzésem szerint a groove-os témák állnak a legjobban a zenekarnak, ezeket kellene valahogy megtekerni, hogy a sok hasonló közül ki tudjanak emelkedni valamelyest, pl. a Clone 6.66 irányadó lehet ehhez az úthoz. És ha már ez megvan, akkor ehhez a zenéhez valami kegyetlen, fülromboló, iraki terroristákat megszégyenítően elszánt hangzás illene, nem ez az őszi légy a falról lepottyan-típusú. De kár érte.

A borító is elég szegényes, az egy dolog, hogy a frontrésze jól néz ki, de nagyjából nulla infó található benne a zenekarról, a felvétel körülményeiről nem is beszélve. Gyanítom házi, azért nem is reklámozták. Azt meg csak így a végén említem meg, hogy az angol sorok gyakorlatilag képtelenségeket tartalmaznak, néha olyan érzésem volt, mintha szótárból állították volna össze a sorokat. Korrektor! Angoltanár! Bármi, de ne így... (Mit jelent az vajon, hogy: I stay is a dead?)

Ez a lemez sajnos csak közepes, ráadásul iszonyú sokat rontott a hangzás rajta, hiába a brutalitás, ha nincs okosan megszerkesztve. Mindezek ellenére még mindig bízom a zenekarban, remélem, a következő hangzóanyagban felhasználják az ebből szerzett tapasztalatokat.