Shock!

Anno, valamikor a '80-as években Ozzy Osbourne és az Iron Maiden hatására váltam fémszívűvé, aztán hamarosan meg kellett tanulni az olyan extrémebb zenéket játszó csapatok neveit, mint pl. a Venom, Kreator, Slayer, vagy éppen a Napalm Death. Ami jelzi, hogy nem egy fiatal csapatról van szó.

Aki meghallgatja a Code is Red... lemezt, aligha hinné, hogy egy jó húsz éves csapat tizenhetedik (!) soralbumáról van szó. Ami önmagában is már nem csekély teljesítmény, hát még ha hozzáteszem, hogy a minőségből soha nem engedtek és elég korrekt darabokat raktak le az asztalra; hol inkább thrashbe hajlóan, hol a grindcore-fanok arcát sápasztva.

A mostani album is inkább a grindcore társadalomra lesz hatással. Elképesztő micsoda zúzást hajt végre ez a négy idősödő csóka. A fiatal death-titánok vehetnének egypár leckét, pl. a nyitó Silence is Deafening, vagy a hármas Diplomatic Immunity is megszórja az ember nyakát, de a címadó is egész egyszerűen ÜT, irgalmatlan kétlábgépes témák nyomulnak, egy pillanatra sem lehet levegőhöz jutni a számok között, (a dalok hossza az alig egypercestől a három és fél percesig terjed), irgalmatlan energiabomba mindegyik.
Danny Herrera dobos egész egyszerűen zseniális és brutális, a basszus szaggat (Shane Embury tépi a bőgőt), olyan iszonyat alapot adnak az egész albumnak, hogy aki erre nem kezd el vadul headbangelni, az szégyellje magát.

Mark Barney Greenway (ex-Benediction) énekes haragos köpködése mellett neves vendégénekesek is emelik a kiadvány tekintélyét; pl. a Hatebreedes Jamey Jasta az Instruments Of Persuation című nótában, vagy a The Great and The Goodban Jello Biafra a Dead Kennedys-ből - el is ereszti rendesen a hangját néhol magasan, mintha csak a régi DK-t hallanám brutálisabb verzióban. A Sold Short egy pusztító death szerzemény, remekül lehet rá bólogatni, az egyik kedvencem, a "lassabb" gitártémáival. A Pledge Yourself To You-ban a Carcass énekes Jeff Walkert hallhatjuk, ez egyébként nagyon hangulatos gitárfutamokkal indít, mélyre hangolva, fenyegetően.

Nem is tudom, ragozzam-e még... Bizony én úgy érzem, hogy ezekben a zenészekben még bőven van spiritusz... miért is nem tettem be a tavalyi listába ezt a lemezt a Top 10 közé?