A történet valahol a kilencvenes években kezdődött...Görögországban elindult egy Necromantia nevű black metal csapat, akik a fekete fémet megpróbálták a saját szájízük szerint, okkult hangulatú, komor, erőszakos köntösben előadni. Ebben az egyik fő fegyvertényük az volt, hogy a hagyományos gitárok helyett a basszus mellett még egy nyolchúrú basszusgitárt állítottak csatasorba, és ezzel valóban lett egy kis egyéni íze a zenének.
|
megjelenés:
2005 |
|
kiadó:
Black Lotus / HMP |
|
pontszám:
- /10 Szerinted hány pont?
|
Három albumuk jelent meg az Osmose kiadónál: Crossing The Fiery Path (1993), Scarlet Evil, Witching Black (1995), Ancient Pride (1997), majd egy másik kiadónál a 2000-res album, IV:Malice címmel. Nomármost hamarosan átkerültek a Black Lotus kiadóhoz, és korunk jófajta anyagias vonalához híven a régi anyagok újrakiadásával próbálják neg kisajtolni a rajongók pénztárcájából a szorgos munkával megkeresett eurót. Hozzánk is eljuttatták mind a négyet, szerencsére csak egy beszámolót vártak tőlem... Végigküzdöttem magam mindegyiken, és elég hullámzó színvonalú black metalról tudok csak beszámolni...
Szóval újrakiadásra kerültek a korábbi lemezek, megspékelve egy-egy feldolgozásnótával (Omen, Running Wild, Iron Maiden, és Manowar dalokról van szó). Zeneileg valami gonosz hangulatú necro-jellegű black metalt nyomnak, igazából a Crossing... és a Scarlet... lemezek engem nem nagyon győztek meg, nem rosszak, de a jótól is elég messze vannak.
Azért választottam ki az Ancient Pride-ot, mert nekem ezt tetszett meg a legjobban, hihetetlenül sötét hangulatával, középtempós black-meneteléseivel, és a Maiden-klasszikus The Number Of The Beast egész jó feldolgozásával. Jól sikerültek az akusztikus betétek, kellő mennyiségben használnak szintitémákat, és kellőképpen gonosz az atmoszférája. Ez egy jól sikerült black-metal lemez. Sajnos a hangzás egyik újrakiadásnál sem tökéletes, meglehetősen közepes, talán újrakeverhették volna - persze ehhez a zenéhez ez illik...
Mindent összevetve nem túl nagy dobás a négy lemez újrakiadása, ha valakinek old-school black metal éhsége támad, és nem birtokolja a régi kiadásokat, az tehet velük egy próbát, de akinek megvannak a régi darabok, az ne rohanjon az újat beszerezni! Átlagosan egy hatost adnék, de az Ancient Pride megér egy nyolcast.
Hozzászólások
Szuper, én már azzal is meg vagyok elégedve, hogy a stáb legalább 1 tagja méltónak tartja a klasszikushockh oz, és tervez írni róla. Nagyszerű.
Felmerült tavaly egy Scarlet Evil klasszik, de aztán végül nem készült el. Megígérni nem merem.
Nagyon szeretem általában azt a tartalmat, amit ti gyártotok, de ez a cikk pl szerintem gáz, annyira rossz.