Shock!

Az Ordo Draconis név leginkább a legfanatikusabb szerepjáték-rajongóknak csenghet ismerősen. Azonban ez a név egy közel tíz éves holland black metal formációt is rejt, akik azonban egy demóanyagot leszámítva nem nagyon hallattak még magukról.

Azt leszögezem rögtön az elején, hogy nem egy összecsapott anyagról van szó; komoly háttérmunkát rejt a Camera Obscura, mind zeneileg, mind a szövegvilágot tekintve. Zenében ezalatt Schubert kompozíciót értek, szövegileg pedig a Bibliától kezdve Goethe-ig idéznek - hiszen tulajdonképpen egy konceptalbumról van szó, a Fény Gyermekének, Lucifernek a történetéről, amennyire a szövegkönyvből kivehető. Ebből talán ki is tűnik, hogy nem egy könnyen emészthető albumról beszélünk.

Zeneileg van itt minden: könyörtelen black operaáriás körítéssel, szintifutamokkal támogatott COF-féle black, gregorián nyitással operáló hagyományos jellegű metal, női énekes-hörgős férfiénekes duett, tehát műfajok bizarr és disszonáns keverése, viszont mégis többszöri meghallgatás után már élvezhető egésszé áll össze. Komoly, komplex zenei szörnyszülemény minden tétel, de érdemes odafigyelve hallgatni, vagy nagyon be fog jönni, vagy inkább rálegyintesz, és a hallgatóbarátabb black metal cédéidet veszed elő (hm, van egyáltalán ebben a műfajban olyan?).

Azon elvetemült metalfanok, akik pl. a Nightwisht és a Cradle Of Filth zenéjét is egyaránt szeretik, tehetnek vele egy próbát, de akik nyitottak a széles skálán mozgó zenei próbálkozásokra, azok sem fognak csalódni.

Az egyes konceptalbum, a Camera Obscura Pt.1.: The Star Chamber Reviews után egyébként idén jelent meg a Camera Obscura Pt.2.: A View With A Room című lemez - ez nem összefüggő anyag, ha lehet még betegesebb és még bizarrabb zenei kavalkád - de sajnos az első rész színvonalát már szerintem nem üti meg.