Shock!

Ember legyen a talpán, aki naprakészen követni tudta az utóbbi években a P. Mobil és a hozzá ilyen-olyan tagokon keresztül kapcsolódó egyéb zenekarok körül zajló változásokat. Én sem tartozom ebbe a körbe, pláne, hogy soha nem is voltam igazán rajongójuk (a kötelező tisztelet és a csapat hazai rockzenében betöltött szerepének maradéktalan elismerése mellett). Aki esetleg hozzám hasonlóan szakaszosan követte volna a változásokat: az aktuális felállásban a két megingathatatlan bástya, Schuster Lóránt zenekarvezető és Sárvári Vilmos szólógitáros mellett a szintén hazai rocklegendának számító Papp Gyula a billentyűs, Tarnai Dániel a basszer, a fronton, Vikidál Gyula, Tunyogi Péter és Rudán Joe nehezen betölthető posztján pedig Baranyi László áll.

Talán épp az említett relatív tájékozatlanság (ciki vagy sem, a már Lacival készített 2009-es Mobileum albumot a maga idejében nem is hallottam, élőben pedig iszonyatosan régen, még valamikor Rudánnal láttam őket utoljára) miatt lepett meg ez a friss koncertanyag, amelyet egy – naná – miskolci, illetve két diósgyőri bulin rögzítették. Mindennek egyszerű oka van: a lemez baromi jó. És ezt most így hidd el nekem, pedig ismétlem, sosem voltam kifejezett Mobil fanatikus. Mindent elárul, hogy először csak egy röpke belehallgatás erejéig indítottam el az anyagot, aztán azon vettem észre magam, hogy szépen végigment mindkét album...

Az csak egy dolog egyik felét jelenti, hogy akár szereted a P. Mobilt, akár nem, gyakorlatilag az összes itt szereplő dal örökzöld klasszikus, amit kortól, nemtől, zenei ízléstől függetlenül mindenki ismer, aki életében valaha is rendszeresen járt rockklubokba, kocsmákba vagy fesztiválokra. Ettől persze még simán lehetne a Miskolci kocsonya egy felesleges, nosztalgiázó kiadvány igazi cél és értelem nélkül, csakhogy itt épp az ellenkezője az igaz. Ha valamit bizonyít ez a felvétel, hát pont azt, hogy ez a zenekar bizony ma is él és virul. Öreges töketlenkedésnek, szánalmas múltidézésnek itt bizony nyoma sincs, a mai felállás életerős, és hallhatóan nagy élvezettel muzsikálnak. Nem tudom, mekkora szerepet játszottak ebben az érezhető éhségben a tagcserék, de Baranyi László teljesítményét például muszáj külön kiemelnem és aláhúznom. Gyakran elmondjuk, hogy Magyarországon krónikus hiány mutatkozik igazán jó rockénekesekből – nos, itt van erre egy élő cáfolat, akinek elég komoly elődök nyomdokain kell bizonyítania, de simán hozza az elvárható szintet.

Az album tehát simán hallgattatja magát, ráadásul a P. Mobil örök klasszikusai (Rocktóber, Menj tovább, Miskolc, Kétforintos dal, A Főnix éjszakája satöbbi) és a későbbi darabok mellett három kiadatlan téma is helyet kapott rajta, sőt, egy igen fajsúlyos, kimondottan erős új dal is szerepel itt Nagyon fáj címmel. Ha pedig még ez sem lenne elég, aki megveszi a CD-t, egy letöltőkód segítségével további tizenhárom nótát tölthet le a csapat honlapjáról ugyanezekről a bulikról. Ez talán még a nehezen vállalható frontborítót is ellensúlyozza...

Arról persze el lehet vitatkozni, milyen szerepet töltenek be manapság a rockzenében a koncertalbumok, de én biztosan nem fogok. A Mobil jellemzően olyan közegből érkezett, ahol az élő anyagoknak még volt becsületük, és egy ilyen típusú, állati jól megdörrenő, hangulatos és dinamikus felvétel létjogosultságát megkérdőjelezni még akkor is ostobaság lenne, ha hazai viszonylatban nézve a csapattól amúgy kimondottan sok koncertanyag férhető hozzá. Nem csak azoknak érdemes belefülelniük ebbe a lemezbe, akik egyébként erre a jellegzetesen magyar hard rock vonalra izgulnak, mert tényleg meglepően ütős a kiadvány. Még akár kezdésként is simán merem ajánlani, ha netán nem ismernéd a műfaj egyik legalapvetőbb hazai zenekarát.