Shock!

Remek ötletnek tartom a Rockinform kezdeményezését, hogy mellékletként klasszikus-kultikus magyar albumokat raknak az újságba, főleg, hogy ezek egy kis ráncfelvarráson is átesnek és amúgy sem nagyon hozzáférhetőek már eredeti kiadásban. Olyat is láttunk már, hogy ismeretlen bandák bemutatkozó felvételei kerülnek a CD-mellékletre. Ismert, népszerű zenekar viszont talán még sosem adta ki ily módon aktuális lemezét.

Nos, a P. Mobil nemcsak a Mobileum CD-t, de egy komplett DVD-antológiát (vagy nem is tudom, minek nevezzünk egy dupla lemezt, amelyen egy brutál hosszú, kétrészes doku mellett két komplett koncertfelvétel is található) is az újságon keresztül jelentetett meg, bár tudomásom szerint ezeknek lesz „rendes" kiadása is a későbbiekben. Akárhogy is, a befektetés biztosan megtérül, a közönség is jól jár, szóval valahol itt keresendő a lemezkiadás jövője. A sokadszorra átszerveződött P. Mobil számára pedig egyáltalán nem mindegy, hány emberhez jut el a friss anyag. Pláne 11 évvel az utolsó stúdiólemez után.

A patinás név körüli kavarásokat nem kívánom kommentálni, pláne most, hogy ez a felállás is szétment (kb. ezen cikk utolsó simításai alatt olvastam a meglepő híreket). Jó magyar szokás szerint úgyis mindenki tájékozottabb még maguknál az érintetteknél is. Legyen elég annyi, hogy vélhetőleg mindkét félnek van némi igazsága, a lényeg úgyis a zene, ezen a téren pedig senkinek nem kell szégyenkeznie – a fiatalok mind a Mobilmánia, mind Lóriék csapatát sikerrel pumpálták tele lendülettel. Sajnos előbbi formáció kiválóan sikerült lemezéről a beköszönő nyár és a besűrűsödő élet miatt nem tudtam megemlékezni, de ami késik, nem múlik.

Akárhogy is, a hasonlítgatásnak még a közös múlt miatt sem nagyon van értelme, hiszen két teljesen más zenei stílusú dalcsokorral rukkolt elő mindkét oldalhajtás: míg a Mobilmánia a hammondos, míves, klasszikus irány mellett kötelezte el magát (Zeffer András vezetésével ez nem is csoda), addig a Mobil a Kutyából Szalonna albumon megismert ősrockos vonalat vitte tovább, ezúttal azt egy jó adag blues-zal nyakon öntve. Hard vagy heavy bluesnak is nevezhetjük akár ezt a műfajt, amelynek legnagyobb erényei a természetes megszólalás, valamint az egymást kiegészítő lazaság és súly – ez utóbbi érzékeléséhez kicsit ugyan magasra kell tekerni a hangerőgombot, de élőben biztosan nagyot ütnek a dalok.

Sajnos én még nem láttam ezt a felállást koncerten, de megveszekedett Hammond-mániákusként is mindig nagyon bejött az utóbbi évtized Mobilja is, tehát feltétlenül meg fogom nézni a bandát, ahányszor csak lehet. Már csak azért is, mert az új énekes, Baranyi László hangját a stúdiófelvételen kissé kiforratlannak érzem, hallatszik rajta, hogy van még hová fejlődnie (fog is, elvégre még csak 25 éves), de a hallottak alapján biztos vagyok benne, hogy a színpadon kijön belőle az állat: a Fegyvert Veszek és a Zenekar Játszott egészen biztosan a jelenkori bulik csúcspontjai közé tartoznak. Ezen tételek a leglendületesebbek, amúgy inkább a lassú, besúlyosodott blues groove-ok és középtempók jellemzőek – tényleg iszonyat húzása van az egész anyagnak. Kiemelkedőek még a gitárszólók is: ifj. Tornóczky Ferenc régóta tagja volt már a Mobilnak, de számtalan koncert után most bizonyíthat(ott volna) igazán. Hallatszik, hogy ő már a technikás gitárhősökön nőtt fel és játéka így tökéletes összhangba kerül Sárvári Vili bátyánk old school megközelítésű hangszerkezeléséhez – nem lesz könnyű pótolni a srácot, feltéve, hogy nem megy vissza a zenekarba, mire ezen sorok megjelennek (a Mobilnál sose lehet tudni). A Póka Egon és tanítványa, Szakadáti Mátyás alkotta ritmusszekcióval kiegészülve pedig hibátlanná válik a hangszeres szekció – kár, hogy jelen pillanatban róluk is csak múlt időben beszélhetünk...

Ami a szövegeket illeti, nem mindegyikkel vagyok kibékülve, de ezen a téren mindig is így voltam a Mobillal – Schuster Lóri interjúkból megismert „ami a szívemen, az a számon"-típusú gondolataival nem feltétlenül kell azonosulni, de a figura életútját ismerve sok meglepetés nem érheti a hallgatót és így túl lehet lépni az esetleg kevésbé szimpatikus sorokon is. Pláne, hogy meglátásom szerint a Mobileum konceptlemezként is értelmezhető: mind a zenekar 40 évét, mind a Kutyából Szalonna óta eltelt albummentes időszakot remekül dokumentálják a szövegek. Ha lehet egy javaslatom a jubileum egy másfajta megünneplésére: a Babolcsai Néni lemezes Embered Voltam bónuszként feltett akusztikus verziója annyira jól sikerült, hogy én a csapat helyében mindenképp összeállítanék egy unplugged repertoárt. „Húzzatok ki a 220-ból!" – legalább egy-két speciális alkalom erejéig. Nem mellesleg – és ezt senki ne vegye ízetlenkedésnek – ezt a mókát hármasban is meg tudja csinálni Lóránt, Vili bátyánk és Laci.