Shock!

Harmadik lemez, nekem ugyan az első, azóta természetesen orvosoltam a hibát, hogy kihagytam eddig a svéd Pain of Salvationt az életemből. Ezerszínű a zene, már az első dalnál ledöntött a lábamról a döbbenet, súlyos zene, rappeléssel kísérve, ami tiszta proggie dallamokba vált át, ilyet még nem nagyon hallottam. Elég különös módon keverednek különböző stílusjegyek a POS-nál, mind a tagok külsejét, mind a zenét tekintve.

Az énekes - Daniel Gildenlöw - hihetetlen tiszta, szárnyaló hangon képes énekelni a legmagasabb tartományokban, utána sikít, ordít, mesél, a lelkét kiteszi, mindehhez a körítés sem mindennapi, összetett, csordultig tele finom árnyalatokkal. A soknál sokkal több alkalom kell ahhoz, hogy valamennyire értsd, érezd, hozzád tapadjon és utána ne tudj szabadulni tőle. Örökérvényű, szívhez, lélekhez és értelemhez szóló muzsika, kiváló zenészekkel, a legfontosabb talán mégis az, hogy nagyon EMBERI az egész kisugárzása. És ez nem semmi... Milliónyi hang tele izgalommal, borzongató hitelességgel, egyéniséggé formálva mindezt.

A borítón három csoportra osztották a dalokat, mégis egységes kerek az egész, nem lehet megbontani, ezt nem lehet egy-két szám erejéig hallgatni, csak együtt, vagy sehogy. Nem tudok többet írni, kapituláltam, elvesztem a Pain of Salvation számára.

A jövő egyik ígérete kopogtat, engedjük be, hadd szárnyaljanak...