Shock!

"Sógoréktól" érkezett a Perishing Mankind lemeze, mely elég nehezen körülhatárolható zenét tartalmaz. Alapvetően egyfajta death/thrash alapú témákra hörögve ordít egy vokalista, mellette azonban dallamos, éneklős refrének is találhatók, melyek inkább metalcore-hatásúak. Illetve ha a mostani divatos metalcore alapját nézzük, akkor a svédmetal vonalat említhetném támpontnak.

Bár ez a dallamos éneklés kikopott szép lassan a nótákból, maradt a karakter nélküli hörgés - ráadásul jól a háttérbe keverve. Mondjuk annyira nem is bánom, hogy elmaradt a dalolás, elég hamis volt sajnos.

A csapat 2001-ben alakult, öten vannak, egy hölgy is tagja a formációnak, ráadásul ő ül a dobok mögött. Milyen meglepő. És nem csak a kettő-négyet üti. A zene még nem túl kiforrott, a hangzás sincs toppon (aránytalan, csörömpölős, ésatöbbi), a riffek néha olyan összetákoltnak tűnnek, akadozik a nótaszerkezet, de érezhető, hogy rátaláltak egy irányra, ahol nagyjából határozottan haladnak előre. Egyelőre meg kell tanulniuk pontosan kezelni a hangszereiket, ráérezni mitől kerekednek a riffek dallá, a refrénnek mi a szerepe és hasonlovak.

Gyermekbetegségektől hemzseg a lemez, de mégsem mondanám rossznak, alapjában véve egész szórakoztató a maga műfajában. A cd-n kilenc dal hallható, ami egy kicsit sok, mármint még annyira kiforratlan a csapat tudása, hogy ebből inkább egy erősebb EP-t lehetett volna kihozni, persze a dalokat jócskán átformálva, rendesen gatyába rázva. Ráadásul az utolsó nóta egy koncertfelvétel, ami szintén az amatőrizmus netovábbja, legalábbis ilyen szintű csapatnál némelyest ciki ilyesmit lemezre felrakni, bár itt kicsit súlyosabban tolják, mint a stúdiós felvételeken.

Számomra hosszú távon némelyest unalmas volt ez a dzsidzsi-metal, kevés kapaszkodót találtam ahhoz, hogy még párszor végigfussak rajta, lemeznek ez még igencsak közepes, demónak ígéretesebb lett volna.