De jó is az, ha vannak biztos pontok az ember életében! Amióta a nemzetközi négyesfogat 1998-ban visszakanyarodott az Andi Deris-korszak dallamvilágához, nem is tágít az újra megtalált eredeti irányvonal mellől. Az általam látott két koncert után zártam csak igazán szívembe a csapatot.
Most itt az aktuális dalcsokor és a bő három éve megkezdett ragyogó sorozat továbbra sem szakad meg. Pedig első hallgatáskor ott motoszkál az ember fejében a sejtés, ezt csípőből írták! És valóban, nincs a döbbenet erejével ható újdonság, kaptunk tíz nótát (a digipak változaton tizenegyet, a ráadás egy One Time Is Not Enough című AOR hatású féllírai "zöngemény") plusz intro, a megszokott PC69-stílusban. Ám alaposabb odafigyelés után megint csak az az érzés kerekedik felül, hogy ezek a srácok kiváló dalszerzők és átkozottul értik a dolgukat! Hiába tűnhet először kicsit rutinmunkának a lemez, hol David Readman dallamai, hol Alfred gitárjátéka vagy Kosta Zafirou rafinált tempói csillannak meg (és ne hagyjuk ki Dennis Ward basszert se, aki szintén bravúrosan penget a maga kifinomult stílusában!), messzire száműzve a kiszámíthatóságnak még a gondolatát is! Mindazonáltal - a The Who Pinball Wizardjának feldolgozását leszámítva - ismét az eddig jellemző érett csapatmunka eredményei a dalok, nincs egyéni hősködés.
A bulis Shout! után a borultabb hangulatú, belassult Promised Land bűvöl el, majd ismét felpörög a tempó a Trust The Wise Mannel. Ez egy igen direkt, nyomulós kis nóta, refrénje is pofonegyszerű, de olyan fogós, hogy önkéntelenül is kedved támad dúdolni és ha egyszer hallottad, már el sem felejted, amíg élsz, ha-ha!.. Hiába, refrénírásban verhetetlen a banda! A szövegében a konvenciókra, játékszabályokra fittyet hányó Don't Need Your Touch döngölése (diszkrét billentyűs színezettel), meg a háborús témájú és ennek megfelelően katonásan menetelő ütemű He Took The World hozza a lemez legkeményebb pillanatait, az Enslaved pedig gyorsaságával tűnik ki. Azt ezt követő három tételben csúcsosodik ki a PC69 kreativitása: a szokatlan felépítésű, érzékeny lírai In My Dreams, a refréncsászár High As A Mountain és a Queensryche-os mélységekig hatoló, monumentális Shadows Of Time vonulata a zenekar munkásságának újabb tündöklő fénypontja!
Száz szónak is egy a vége, a felhőtlen szórakozás (és a maximális pontszám) egy pillanatra sem forog veszélyben. Most viszont azt mondanám a srácoknak, nyugodtan hagyjanak ki hosszabb időt, hiszen a Pink Cream mellett számtalan projekt, produceri munka is telítette amúgy sem dologtalan napjaikat az utóbbi években. A jövőre esedékes turnét követően szusszanjanak egyet, töltődjenek föl rendesen, hogy 2003 közepére/második felére minimum újabb One Size Fits All vagy Electrified szülessen! Mi, rajongók bőven kihúzzuk addig az Endangereddel és csontra hallgatjuk majd, erre szavamat adom!
