Shock!

Azért az már magában is elég beszédes adat, ha egy zenekar tizennyolc éven keresztül hangyaszorgalommal és emberfeletti munkabírással pár demo és 2 EP kiadásáig viszi mindösszesen. A Potential Threat SF pedig így tett, ez az EP tavalyi kiadású ugyan, ám sok minden azóta sem történt velük, hacsak azt nem számítjuk, hogy seggbe billentették Tom Padden basszistát.

Az SF kitétel persze San Francisco-t jelöli, amerre sokan játszogatják a Bay Area thrasht, és ez hőseink esetében is helytálló. Már amennyire. '80-as évekbeli Anthrax, Slayer, aztán Pro-Pain, Sacred Reich, ilyeneket lehetne felhozni viszonyítási alapnak, persze nagyon lebutítva.

A korong 4 számot tartalmaz, és a legnagyobb gond az, hogy igazából egyik sem jó. A nyitó Day Of Infamy egy olyan gitártémával kezd, ami rajta lehetne bármely ötlettelen speed/power albumon is, aztán beindul a régi sulis thrashes reszelés. Nem sokára megérkezik Mike Noble hangja is, és bár ne tenné. 2-3 hangon való szavaláson túl ugyanis nem igen jut a srác, ritmizálása sem a legjobb, de mindezt még el is viselné az ember – egészen a csordavokál refrénben végbevitt ízlésficamáig. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy még így is a Becstelenség napja a legjobb az EP-n. A legbénább pedig az Enemy Within, ami HC/thrash keverék szeretne lenni, de nem nagyon sikerül neki, az állandó „enemí"-zés pedig az idegeimre megy. Kenny Noble érdemelne tán dicséretet pontos tempóiért, de nála meg pont azt érzem, hogy túldobolja a dalokat. Ráadásul a cinek is nagyon furcsán szólnak, valahogy úgy, mintha valaki a versenybringája kerekeit pumpálná.

A Walk Through Fire dallamosabb gitártémája nem lenne rossz, csak a '80-as évek óta nagyon sokszor hallhattuk már másoktól is, a szövegmondás ritmizálása okán pedig nagyon belóg a képbe egy rossz napot kifogott Biohazard. A záró All For Nothing ismét thrash panelekből építkezik, helyenként lassítva a tempón, és megpróbálkozva olyan döngöléses nótazárással, amivel a '90-es években egy P betűs texasi zenekar élt előszeretettel. Mi tagadás, nekik sokkal jobban ment.

Ez a zene se nem eredeti, se nem jó, a hangzás is csak elmegy kategória, asszem nem nagyon kell megjegyezni PTSF-ék nevét. Pláne, ha a jövőben is ilyen intenzitással haladnak előre.