Sötét árnyékot vetett a Pretty Maids új albumának megjelenésére Ronnie Atkins tüdőrákos megbetegedése. Nagyon bízom benne, hogy az énekes felgyógyul a halálos kórból, az óvatosan szivárogtatott információmorzsák egyelőre arra engednek következtetni, hogy az esélyei aránylag jók. A zenekar jövője jelenleg eléggé bizonytalannak tűnik, viszont az Undress Your Madness készítése idején még nem tudtak a frontember betegségéről, így a lemezen semmi sem érződik belőle, min mennek éppen keresztül.
A Pretty Maids a maga saját keretei között mindig is rendszerben alkotott, nagyon nagy kilengéseket sosem produkáltak: hol keményebb, hol melodikusabb volt az adott album, hol ötvözték a két megközelítést, de a végeredmény mindig jellegzetes maradt. A legutóbbi pár anyaghoz képest az Undress Your Madness ugyanakkor érdekes kettősséget hordoz. Egyfelől a dánok összekeverhetetlen dallamvilága érintetlen maradt, sőt, mintha magukat a melódiákat direkt még fogósabbra, slágeresebbre akarták volna venni, a hangszerelés viszont egy fokkal modernebb, digitálisabb, vastagabb, mint mondjuk a legutóbbi Kingmakeren.
A törekvéseket talán a fejlemények fényében elég hátborzogató című Will You Still Kiss Me (If I See You In Heaven) tükrözi a legjobban: a megadallamos refrén szinte AOR-os magasságokba emelkedik, a verzék gitárjai azonban kimondottan morózusan pumpálnak. Nekem bejön a dolog, de abban azért nem vagyok biztos, hogy egy old school purista Pretty Maids-fan nem vonja majd fel a szemöldökét első hallásra... Aztán persze a franc tudja, hiszen Ronnie-éknál már a korai érában is megvolt ez a kétarcúság, csak éppen közben eltelt harminc-akárhány év, és törvényszerűen mást jelent ma a súlyosság is meg a dallamosság is, mint mondjuk 1987-ben. Viszont jó hír, hogy a Pretty Maids ezzel együtt is megmaradt Pretty Maidsnek, ezt a csapatot tényleg nem lehet senki mással összekeverni. Még úgy sem, hogy a Serpentine, a Firesoul Fly, a címadó, a Runaway World, netán az If You Want Peace (Prepare For War) tényleg teljesen 21. századi módon dörren meg. Az olyasmikkel pedig egyszerűen nem lehet vitázni, mint mondjuk a Slavedriver gyilkosan patinás kezdőriffje, a Shadowlands gyönyörűen megformált refrénje, a Black Thunder dögös kórusa, rövid, de ízes Ken Hammer-szólója, netán a monumentális Strength Of A Rose finálé. Ez a csapat ma is tud dalokat írni, és kész.
Szóval modernre-mélyre vett hangzáskép ide vagy oda, az Undress Your Madness egy fasza Pretty Maids-album a csapattól megszokott jó nótákkal. Szaporíthatnám még a szót, de lassan negyvenéves zenekarról beszélünk, úgyhogy nem látom értelmét. Ha nem ismered őket, persze ne itt kezdd, hanem inkább a Red, Hot And Heavyvel vagy a Future Worlddel, de ha ezek bejöttek, utána akár ez is következhet, csalódni szerintem nem fogsz.
Gyógyulj meg, Ronnie!
