Sokat gondolkoztam azon, hogy mit írhatnék arról az albumról, ami számomra az év legjobbja. Nem született rá válaszom, mert tapasztalataim szerint ez pont az a zene, ami éppoly sok jelentést hordoz mindenki számára, mint a hétköznapi jelenségek: a napsütés, az eső, a derűs idő és a vihar, a vidámság és a szomorúság, az évszakok, az évek, a múlandóság.
Szeretheted, utálhatod, elfogadhatod, elutasíthatod. Megoszt, mégis összeolvaszt. A szótáramból hiányoznak azok a szavak, amik ezt a zenét leírhatják. Nem ez a legjobb album, amit alkottak, de nem kisebb, mint a többi. Csak a szívedre hallgass, ha ezt az albumot hallgatod.
Egy megoldhatatlan problémát szerettem volna feloldani, ez született, elolvasod vagy nem, én büszke leszek rá, ilyen cikket még nem írtam, és ha ezt most épp olvasod, ilyen cikket talán ez az újság még nem jelentetett meg. Régen visszaadtam volna a tollat, ha érdekelne más véleménye.
Légy büszke arra, aki vagy.
Hozzászólások
Aki még sosem hallott a dublini Primordialről, és ide sodorja a tavaszi szél, az ennek az Epikus Elemzésnek a hatására rögvest rajongóvá avanzsál.