Shock!

Meglehetősen aktuális ez a lemez a régóta várt és – csak el ne kiabáljam – végre megvalósuló budapesti W.A.S.P. koncerthez közeledve, Randy Piper ugyanis arról nevezetes, hogy a legendás banda első két klasszikus lemezén hegesztette a riffeket Blackie Lawless és Chris Holmes oldalán.

A beszédes nevű Animal (gy.k. Fuck Like A Beast) egyébként nem egy új sztori, Piper már azt követően is ezen a néven zenélt tovább, hogy az Inside The Electric Circus album előtt kikerült a bandából, de a dolog megrekedt klubszinten, hogy aztán az ezredforduló környékén újjáéledjen. Ekkoriban még a Blackie-t újból otthagyó Holmes és a W.A.S.P. első dobosa, Tony Richards is felléptek az Animallel, de végül valami miatt nem maradtak huzamosabb ideig. A Violent New Breed – mintha ezt a címet is hallottam már volna valahol...– a csapat második lemeze, az első 2002-ben jött ki 900 LBS Of Steam címmel.

Ugyan milyen zenét is játszhatna az Animal? Úgy van, pontosan olyat. Piper egy percig sem hazudtolja meg a banda nevét, amit itt hallani, az jelentős százalékban tényleg klasszikus W.A.S.P., és annak is leginkább a The Last Command fémjelezte korszakára üt, vagyis nem olyan fékevesztett és vadállati, mint az első album, kicsit higgadtabb, dallamosabb, de azért valahol mélyen őrzi annak az alaphangulatát is. Sőt, érdekes módon még enyhe európai metal-feelinget is rejt magában, pedig Randy már nem volt a W.A.S.P. tagja, amikor ott is előjött a komolyabb, agyasabb vonal és azzal együtt ez a zenei megközelítés is nagyobb teret kapott. Ami a lényeg: a 10 dalnak legalább a fele határozottan erős, kellemes emlékeket idéző, dögös rock/metal zene, ami méltán tarthat számot azok érdeklődésére, akik szeretik Blackie Lawless zenekarát (ötletem sincs, hányan lehetünk itthon ilyenek, de október 8-án minden kiderül majd).

Randy szerencsére egy kimondottan óriási énekest ásott elő a bandához: a névtelen Rich Lewis tipikus amerikai metal torok, olyan hang, ami képes lesüvölteni a tetőt a fejed felől, ha éppen arra van szükség, de jócskán rejlenek benne finomságok is. Dallamvezetésében, stílusában alaposan benne van egyébként Blackie Lawless is, nyilván ő is az első két W.A.S.P. lemezt hallgathatta oda-vissza gyerekkorában, de ez egy ilyen, bevallottan a nosztalgiára építő csapatban csak jó pont. A kifejezetten óriási Morning After vagy a nagyon fogós Hell Child például csont nélkül elmennének az eredeti zenekarban is, ha Blackie énekelné őket. Szintén komoly W.A.S.P. ízeket hordoz a címadó Violent New Breed és az Eye Of The Storm is. Mint már említettem, nem minden nóta egyformán jó, de a fentiek és mondjuk még a kellemes Turn And Walk Away power-lírai simán elviszik a hátukon a lemezt. A maradék sem rossz, meg lehet őket hallgatni, de ezek már inkább amolyan forgács-jelleget öltenek. Ami a lemez címét illeti, nem tudom, szándékos utalás-e vagy sem, de az Animal In Me-ben egyértelműen hallani vélem a késői Shotgun Messiah hatását is, noha a színvonal itt sajnos nem ostromolja a Tim Skold bandája által hozottat.

A lemez kifejezetten jól szól, nyersen, reszelősen, erőteljesen, de tisztán, én legalábbis kedvelem ezt a fajta hangzást, Piper is feelinges kis rock'n'roll szólókat nyom, szóval nincs itt semmi gond. Blackie úgyis ismét intellektuálisabbra vette a figurát az elmúlt fél évtizedben – és jól is áll neki, ha már itt tartunk – , az Animal meg kellemesen visszaidézi a korai W.A.S.P. hangulatát. Aki mondjuk a koncertre elmegy, szerintem hallgassa meg ezt a lemezt is, mert nagy valószínűséggel tetszeni fog neki, még ha nem is kapja elő tőle a körfűrészes ágyékvédőt meg a korbácsot.