Jake E. Lee a rockszakma egyik megfejthetetlen észjárású zsenije. A gitáros annak idején akkor robbant be a köztudatba, amikor Ozzy Osbourne őt állította Randy Rhoads helyére, kiválóan le is vizsgázott a Bark At The Moon és The Ultimate Sin lemezeken, de a mesterrel való szakítása után is kihozott két etalon hard rock klasszikust a Badlandsszel. Aztán a ’90-es évek elején szépen eltűnt, és noha néha adott ki ezt-azt, komolyan vehető mértékben egyszerűen nem volt jelen a színtéren. Nem véletlen, hogy a Red Dragon Cartel projektre most komoly figyelem szegeződik (ezt aztán a banda frontembere, a Harem Scarem dobosaként ismertté vált Darren Smith csak tovább növelte a debütáló koncerten bemutatott illuminált produkciójával), és az, hogy a banda májusban már Európában, így nálunk is koncertezik az anyaggal, azt mutatja: Jake ezúttal talán tényleg komolyan gondolja a visszatérést. Így legyen!
Lee a ’80-as években azzal tudott Ozzy mellett Rhoads méltó utódjává válni, hogy ugyanúgy komolyzenei alapokból indult ki, mint Randy, ám mindezt egy korszellemnek megfelelő, Sunset Stripről származó érzésvilággal tálalta. A Badlandsszel később bluesosabb irányba fordult, ha azonban esetleg azt várnád, hogy a Red Dragon Cartel a kettő ötvözetét adja, mellélősz. Jake játéka nyilván összekeverhetetlen, ezer közül is azonnal beazonosítható két-három hangból, és dalszerzői stílusa is karakteres, aki azonban valami retrós, ’80-as évek-beli albumra számít, óhatatlanul is nagyot koppan majd. Persze már eleve az is beszédes, hogy a producer korunk egyik legfelkapottabb rock/metal stúdióguruja, Kevin Churko (Ozzy, Five Finger Death Punch) lett, aki aztán mindenről híres, csak a múltba révedő megszólalásról nem. Azt pedig hiba lenne tagadni, hogy Churko megoldásai ezt a lemezt is végig áthatják, egyből felismerhető a hangzáskép. A korszerűbb megközelítést persze ostobaság lenne egyedül a producer nyakába varrni, mivel maga Jake is mai aggyal írta a dalokat, annak ellenére, hogy az alapok tekintetében hagyományőrző maradt. Így aztán leginkább azt mondanám, hogy a Red Dragon Cartel egy ízig-vérig 21. századi megszólalású hard rock felépítmény a régi alapokon.
Ha most esetleg megijednél, ne tedd: a lemez nagyon is jó. Csak éppen nem az, amit az a ma már bőven negyvenes tábor várna Jake-től, amely annak idején Ozzynál meg a Badlandsben megszerette őt. A nyitó Deceived becsapós is ebből a szempontból, itt ugyanis elég egyértelműek a Bark At The Moon áthallások, és még Smith is felettébb ozzys dallamokat hoz: szerintem sokadszorra is ez a lemez legerősebb dala, hozzá hasonló megközelítésű viszont nem nagyon akad a folytatásban, pláne, hogy elég változatos is az anyag. Hiba lenne nem megemlíteni, hogy több nóta is azzal a kicsit pszichedelikusabb dallamvilággal, vaskosabb megdörrenésű, groove-osabb megközelítéssel operál, ami elsősorban a ’90-es években nyert teret a hajmetal-éra egykori sztárjainál, és a régi rajongók rendszeresen epét is hánytak tőle. Mindjárt a másodikként érkező Shout It Out tökéletes példát szolgáltat erre mechanikus riffjével és elkent dallamaival. Én a magam részéről nagyon is bírom az ilyesmit, de tudom, hogy sokan nem. És ez nem minden, Jake ugyanis néhol még kísérletezősebbre vette a figurát.
Az említett érzésvilág a Slave-ben is visszaköszön, a pattogós riff azonban még maibbá teszi az összképet: néhol kicsit olyan, mintha Lee Daron Malakiannal közösen alkotta volna meg a főtémákat, bár maga a dal ettől még azért megmarad hard rockos keretek között. Nekem ez is marhára bejön, főleg, hogy az egész albumon kiváló teljesítményt nyújtó, egyszerre smirglis és finom torokkal rendelkező Smith óriási dallamokat kanyarított bele, de arra azért nem mernék megesküdni, hogy mindenki imádni fogja, aki teszem azt 1983 óta hallgatja Jake-et… Az In This Moment szőke cicababája, Maria Brink által eldalolt Big Mouth sem éppen nyilvánvaló darab, de szintén azonnal hat: fülledt, erotikus töltésű dal sejtelmes, fanyar dallamokkal és faék egyszerűséggel zúzó alaptémával, ahol a hangulathoz tökéletesen passzoló módon Jake is egy kifacsart, gerjesztős szólóval teszi fel a koronát a műre. Maria egyszerre buján-puhán nyögdösős és állatiasan süvöltő, fékezhetetlen előadásmódja hihetetlenül szuggesztív, gyilkos, amit produkál ebben a dalban. Nem tipikus, nem hagyományos, de nekem egyenesen az egyik favoritom a lemezről, egyszerűen ellenállhatatlan.
Ami a többi vendéget illeti, a Cheap Trick frontembere, Robin Zander természetesen parádésan nyomja a hagyományosabbra szabott Feeder kissé ozzys dallamait, Sass Jordan pedig szintén egy tradicionálisabb témát kapott a Redeem Me képében. Utóbbi pengeti talán a legbadlandsesebb, legbluesosabb húrokat az egész anyagon, az emberközelien dívaisztikus kanadai énekesnő pedig megalázóan hatalmasat énekel benne, akár egy teljes lemeznyit is el bírnék hallgatni hasonló témákkal vele a fronton. Paul Di’Annót meg nem tudom nem imádni tiszta szívemből, de ettől még a szintén a ’90-es évek zorkóbb ízeit visszahozó Wasted sokkal jobb lett volna az énekelni is tudó Darrennel, mint vele. Utóbbi az említett dalok mellett a mind súlyában, mind alaptémájában az illendőnél sabbathosabb War Machine-ben is nagyot alakít, de a lírai Fall From The Sky (Seagull) is nagyon fekszik neki. Nem akkora karakter, mint Ozzy vagy szegény Ray Gillen volt, de a hang, amit annak idején a Mood Swings Sentimental Blvd. dalában szerettem meg egy életre, most is remek. Remélem, az A38-on nem lesz majd részeg…
Nem tudom, hirtelen fellángolás-e a Red Dragon Cartel Jake részéről, vagy most végre tényleg stabilan itt lesz megint velünk a színtéren, az azonban biztos, hogy ez a lemez minden szempontból nagyon komoly lett, és tökéletesen megmutatja: Lee-vel ma is számolni kell. Ha már úgyis pedzegetik a témát a friss interjúkban, én bizony még akár a következő Ozzy lemezt is simán el tudnám képzelni vele, garantáltan képes lenne írni a mesternek egy remek anyagot (pláne, hogy az énektémákban itt is egy rakás ozzys fordulat köszön vissza). Amennyiben vevő lennél egy mai megszólalású, változatos, de gyakorlatilag végig tök jó nótákkal, fogós dallamokkal és elsőrangú gitárjátékkal fémjelzett anyagra, ne keress tovább, ez a lemez bizony neked készült. És el nem tudom mondani, mennyire várom a májusi koncertet!
Hozzászólások