Shock!

A Retröxx az utóbbi években felfutott synthwave irányzat szülötte, ugyanakkor a műfaj metalkompatibilitását mutatja, hogy a formáció gerincét a The Voidból ismert Kovács Dániel és a Vendetta Inc.-es Salgó Norbert adja az elektro-vonalon mozgó Sánta „BenzX" Bencével karöltve. A két évvel ezelőtti, debütáló Retröspect EP abszolút ütött, és az új minialbumról is csak jókat tudok mondani – ráadásul ahogy a névsorból is sejthető, a zene totálisan rockos megközelítésű, csak a megszólalása tér el a megszokottól.

Ha nem hallottad még a Retröxxöt, egy olyan instrumentális rockcsapatot képzelj el, amely synthwave-esen szól, a lényeg tényleg ennyi. Sőt, igazság szerint a trió még rockosabb-metalosabb most, mint a debütön: több a riff, és még bátrabbak lettek a gitárszólók központba helyezésével, szóval aligha érheti szó a ház elejét, amennyiben nyitott vagy az ilyesmire. Mindehhez persze az szükségeltetik, hogy zsigeri vonzalmat érezz a '80-as évek hangulatai, illetve konkrét hangzásképei iránt, enélkül ugyanis bizonyosan nem fogod érteni, mitől lehet ennyire szórakoztató 2018-ban ez az egész. Mert tény, hogy a névnek megfelelően retrós a dolog, viszont ez az egész azért így is nagyon jellegzetesen mai dolog ebben a megközelítésben.

Persze semmiféle habosan rózsaszín szintihangzás vagy ködfátyolos nosztalgia nem etetné meg az emberrel a zenét, ha a dalok nem lennének jók, de a Retröxx eddig is odatette magát ezen a téren, és most sem vallanak szégyent. A bemutatkozásról már ismert Rampage friss, felbikázott verziója például szakasztott olyan, mintha valami elveszett demót hallanánk a '80-as évek egy ismeretlen gitárhősétől, és mindezt minden túlzás nélkül értem a minőségére is – úgy gondolom, aki meghallgatja ezt a dalt, egyből vágni fogja, mitől van ráció ebben a történetben. De a másik négy dalt is csak dicsérni tudom, ráadásul kellően változatosak is a stílus berkein belül. Szerintem az új Rampage mellett a záró, lassabb, kimértebben hangulatos, mégis magabiztosan húzós Days In Bliss a másik csúcspont, itt tényleg csak becsukod a szemed, és máris látod magad előtt a pálmafás floridai tengerparton Don Johnsont, amint fehér lenvászon öltönyben, a hóna alatt két bomba bikinis csajjal sétál a rózsaszín kabrió felé.

Tudom, sokan értetlenül állnak a tény előtt, hogy miért kattant rá rengeteg metalban utazó arc a synthwave-es muzsikákra, pedig a két vonal csak látszólag áll egymástól távol – a Retröxx kiváló példa arra, valójában mennyire organikusan párosíthatók egymással. Így, a nyár beköszöntével nálam garantáltan sokat pörög majd az EP.