Shock!

Roli barátunknak ez a második szólólemeze, és ezúttal sikerült igencsak neves személyiségeket maga köré toboroznia az album elkészítéséhez (gondolok itt főleg Mike Vescera ex-Loudness, ex-Malmsteen énekesre, és Mike Terrana dobosra). A korongnak ezúttal - sok szólólemezzel ellentétben - tényleg van miértje, ugyanis Grapowski mester saját nótái tényleg nem illenének bele anyazenekara, a Helloween világába.

Hogy miért? Mert gitárosunk ezúttal a '70-es évek zenéihez (Rainbow!) való vonzódását mutatja meg elsősorban, és az is kiderül, hogy Yngwie mester lemezei sem hagyták érintetlenül. A hangzás persze mai és modern (bazi jól szól a CD!), de a hatások eléggé nyilvánvalóak. A kissé idétlen frizurát viselő Roland abszolút korrekt nótákat írt egyébként, dallamvilágára, zenei fordulataira egyértelműen a már emlegetett villámkezű svéd volt a legnagyobb befolyással.

Gondom igazából két dologgal van. Az egyik Grapow mester nem éppen fantáziadús, mondhatni jellegtelen szólójátéka - ezek a valóban jó sikerült nóták sokkal pazarabb szólókat érdemelnének. Sajnos teljesen érzelemmentesen és stílustalanul szólózik a srác, és egy ilyen jellegű albumnál azért ez elég nagy fogyatékosság szerintem. A másik dolog, ami zavar, az Mike Vescera énekes hozzáállása az egészhez. Az amúgy megaturbó-bivaly torokkal bíró fazon itt meglehetősen félgőzzel teljesít, hallottam én már sokkal erőteljesebben is énekelni más korongokon. Amit csinál, az persze így sem rossz, de többre is képes lenne, ha akarná. Úgy látszik, nem akarja.

Szóval ez egy felemásra sikerült album; egyáltalán nem rossz, de sokkal jobb is lehetne éppenséggel. Nem egy kötelező darab, de azért meg lehet próbálkozni vele. Mindenesetre, ha Roland Grapow, akkor én inkább a Helloween-re szavazok. Ez van.