Annak idején a kevésbé tájékozottak olyan szinten ismerték ezt az ausztrál bandát, hogy a Guns N' Roses tőlük is rögzített egy feldolgozást (ez volt a Nice Boys című nóta). Pedig a Rose Tattoo a 70-es évek végén már létezett és nyomta a rock'n'rollt. Egy hosszú kihagyást követően éppen a GN'R előzenekaraként tértek vissza a színpadra 1993-ban, majd a 2000. évi wackeni fellépésüket meg is örökítették a 25 To Life koncertlemezen.
megjelenés:
2002 |
kiadó:
SPV / Record Express |
pontszám:
9 /10 Szerinted hány pont?
|
Új stúdióalbummal azonban csak most, 18 (!) év után jelentkeztek. Minden bizonnyal ez vezérelte az öregfiúkat, hogy annyi hallgatnivalót sűrítsenek egy CD-re, amennyit csak lehet, és közel 57 perc terjedelemben 16 számot préseltek a barázdákba. Szerencsére itt nem az az érzés fogott el, mint a szintén igen bő játékidejű Company Of Snakes lemez után, mert hála Pete Wells gitáros lényegretörő, fogós riffjeinek az egész anyag szinte pillanatok alatt lepörög. A kép persze nem volna teljes Angry Anderson énekes nélkül, aki nyers, szeszáztatta hangján "mesél" a R'N'R érzésről: The Devil Does It Well, Someone To Fuck, Satan's Eyes, Hard Rockin' Man, One More Drink With The Boys stb.
Nagyjából a ZZ Topnak egy koszosabb, arcbamászóbb változatát kell elképzelni zeneileg - ilyen, gyerekek, a kenguru igazi jobbhorga.