A Saint Petrolban olyan arcok egyesítették erőiket, akik a budapesti undergroundban távolról sem számítanak ismeretlennek, elég, ha csak az Insane gitáros Bende „Bedooo" Imrét vagy a Fish! énekes, itt gitáros Kovács Krisztiánt említem. A csapat törekvései a kezdetektől fogva nyilvánvalóak voltak: csinálni valami olyan zenét Magyarországon, ami ebben a formában nem igazán létezik itthon.
Ha körbe akarnám írni a stílusukat, csakis olyan bandákat emlegetnék, mint a klasszikus Fu Manchu, a Queens Of The Stone Age vagy a Kyuss. Az ilyesmit általában stonernek hívják – ők is – , de igazából tök mindegy, minek nevezzük: ez itt mocskos, beleszarós rock lényegretörő, átlagban 3 perc körüli, kimondottan fogós és direkt dalokkal. A Greatest Tits ugyanazon az ösvényen halad tovább, amire a tavalyi Not Music Just Rock EP-vel rátévedtek, csak jobbak, kiérleltebbek a szerzemények és a hangzás is harapósabb, ütősebb.
Az a legjobb ebben a bandában, hogy ezt a fajta muzsikát ebben a formában manapság nemhogy itthon, de igazából külföldön is alig játsszák mások. Akinek tehát nem igazán jönnek be a Fu Manchu újabb, punkosabb dolgai, és évek óta nem tud mit kezdeni a tenyérbemászó főiskolások kedvencévé vált, zeneileg azonban egyre laposabb Queens Of The Stone Age-dzsel, ellenben szívesen hallana valami refrénes, azonnal ható dolgot ezen a vonalon – rám mindhárom állítás igaz – , az megbízható haverra lel a Saint Petrolban. Bedooo-ék semmit sem akarnak túlagyalni, csak ösztönből nyomják a jellegzetesen túlvezérelt basszussal operáló, riffes, sáros rock'n'rollt, és nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a dalokból már akár egyetlen hallgatás után is megtarthass valamit.
A Greatest Tits mindössze 36 perces, de szemernyi hiányérzetet sem hagy emiatt a hallgatóban, ebből a zenéből nem is kell több így egyben, ellenben remekül lehet oda-vissza hallgatni, tényleg nem fekszi meg a gyomrot. Rögtön a nyitó Slow Rollin' Wheels – Ghost Town Man kettős óriási királyság, nem tudok és nem is akarok mást mondani, ezek bizony slágerek a szó szoros értelmében: helyükön vannak az ótvaros riffek, a refrének elsőre ülnek, és azonnal a napnál is világosabb, hogy sokakkal ellentétben ez a banda tényleg egységes hangzásképpel és hangulati világgal rendelkezik. A legjobban sikerült pillanatokban simán elhiszed nekik, hogy nem a működésképtelen, szürke és egyre lerohadtabb Budapesten tengetik mindennapjaikat, hanem valahol a kaliforniai napsütésben érlelték ilyenre a zenét, és ez bizony komoly fegyvertény. Nagy favorit még a 2 perc alatti, de roppant jól eltalált Short Drink, a kyussosan jammelős Lost In Galaxy7 vagy a direkt, csordavokálos Chemical Addiction. A 6 perc körüli Spitting Out The Past lassú, búgós középrésze is telitalálat, és egyből nyilvánvalóvá teszi, hogy a Saint Petrol tényleg érzi ezt a zenét.
Az EP kapcsán bő egy éve támadt némi feszkó a Shock! és a zenekar között, így ha akarnám, sem kerülhetném meg az akkori kényes kérdést, jelesül Szőke Károly énekét. Karel hallhatóan sokat fejlődött a minialbum óta, az ugyanakkor nem ízlés vagy ego kérdése, hanem szimpla tény, hogy most is becsúsztak itt-ott hamis vagy bizonytalanabb dolgok, amit bárki hallani fog, aki nem süket, mint az ágyú. Ennek ellenére a dolog ezzel együtt is teljesen működőképes, ez ugyanis nem valami hangszerekre ráboruló, matematikai alapokra épített világmegfejtősdi, hanem nyers, laza feelingzene, aminek lényegi eleme a fésületlenség, a köröm alatti kosz. Igazából csak egy dal van, ami nem tetszik pont az ének miatt, ez pedig a Skyway Drive, ahol eléggé természetellenesnek érzem a dallamokat, de Karel összességében ösztönösen, rockosan nyomja, és tényleg muszáj kiemelni a dalok refréncentrikusságát. A laza szövegek is bejövősek.
Vagyis itt egy újabb teljesértékű és éhes versenyző az amúgy is jól fejlett és egészséges hazai stoner/doom/sludge/akárhogyhívjuk színtéren. Aki szereti ezt a stílust, ne hagyja ki a Saint Petrol debütáló albumát, a Greatest Tits ugyanis borítékolhatóan az idei év egyik legjobb magyar lemeze, ami méltán tarthat számot a közönség érdeklődésére. A nyári fesztiválokon például garantáltan tarolni lehet majd ezzel a zenével. Ha például a Szigeten nem valami félreeső sátorba rejtenék őket, az arra járó nyugat-európaiak tutira rájuk gerjednének.
