Tavaly év végén megérkezett a harmadik EP is Phil Anselmo formációjától, amely überbrutál megközelítésével nagyjából a skála ellentétes végpontját képviseli a frontember másik 2020-as kiadványa, az En Minor-album elmélkedős, nyugis hangulatzenéjéhez képest. Így most már nagyjából rendelkezünk egy lemezanyagnyi Scour-muzsikával, és összességében azt kell mondjam: nem siklott ki a szerelvény most sem, ez itt valóban egy jól eltalált projekt.
Anselmóról mindig is tudni lehetett, hogy az underground legmélyebb bugyraiban található gyűlöletzenék fanatikus híve, már a Pantera idején is akadtak efféle szárnypróbálgatásai, most pedig tényleg abba fog, amibe csak szeretne. Az első minialbum és a Red kapcsán nagyjából mindent leírtam a Scourről, amit csak lehetett, így ezúttal nem eresztem bő lére a dolgot: zeneileg a hat dalt rejtő, negyedórás Black is totálisan passzol az eddigiekhez, vagyis ha azok tetszettek, ez is tetszeni fog.
|
megjelenés:
2020 |
|
kiadó:
Housecore / Nuclear Blast |
|
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Általában a black metal megjelöléssel szokás dobálózni a zenekar kapcsán, a logó is ebbe az irányba mutat, de mindez azért nem írja le teljesen az ábrát: legalább ennyire death/grind is ez a kegyetlen, pusztító muzsika. Utóbbi áthallást erősíti, hogy mindjárt a Doom című nyitódalban Erik Rutan nyomja a szólót. Bizonyos extra vokálokat ugyanitt Jason Momoa is produkál, de ő inkább a neve miatt érdekesség, ember meg nem mondaná, hogy itt van, ha nem emelték volna ki külön – Anselmo eleve minden létező hangszínét bevetve hörög, károg, süvölt, ordít, bömböl, olyan nagyon nincs mit színesíteni a vokalizálásán, tényleg bejárja a teljes skálát. Hangzásilag most mintha kicsit fésületlenebb, nyersebb lenne az összkép, mint legutóbb, de mindez az ép határokon belül értendő, bőven jól körvonalazott, áttekinthető így is a megszólalás.
Maguk a dalok szintén kiegyensúlyozott színvonalat hoznak. Nekem egy hangyányival talán emlékezetesebbnek, karakteresebbnek tűntek a Red nótái, de az említett Doom zsigeri pusztításával, netán a nyomasztó, lidérces gitárfutamokat is eregető Flamesszel azért olyan nagyon nem tudok kötözködni. A filmzenés-atmoszférikus Microbes felvezetésből kibontakozó, fortyogó-örvénylő Subprimes zárással meg aztán főleg nem, utóbbi talán az egész anyag legjobbja. Egyébként pedig itt van a kutya eltemetve: Phil hasonló agresszió-szintet hozó The Illegals szólóbandájával ellentétben itt tényleg hallom a kompromisszumoktól mentes zúzda mögött a koherenciát. Úgy is mondhatom, a Scour tényleg dalokat ír, nem puszta dühterápiát tolnak ezerrel a maximum fölé pörgetve. Nyilván utóbbit is lehet értékelni, de ezt – a másik alakulattal ellentétben – szívesen is hallgatom.
Hozzászólások
Tudom, hogy sok a grind benne, ezért is élvezhetetlen nekem. A black metal grinddal keverve számomra értelmetlen. A Black metalban a sötét gonosz hangulatot szeretem (görög bandák, Immortal, Mayhem, Dissection - gondolm nem kell magyarázni), a grindban meg a nyers agressziót, amit tudnak lassítással keverni (Napalm Death, Nasum, Terrorizer), és emlékezetes riffeket vonultatnak fel.
Itt mindkét stílusban az van meg, amit nem szeretek.
Elhiszem, hogy volt sok újkori unalmas Abigor, ez az új viszont nem az. Sokan mondják, hogy Fractal Possession óta nem született ilyen színvonal.
A Scour legalább annyira death/grind, mint black, szóval szerintem ez nem ugyanaz a pálya, de utánanézek az Abigornak. Kár, hogy az utóbbi lemezeiket iszonyatosan untam, de a kilencvenes években igen magas színvonalon tolták.
Abszolút nem értek egyet. Én eléggé belefáradtam az extrém zenékbe, pedig évtizedekig faltam mindent, de ez a zenekar tök izgalmas és frissnek hat. Nem sok ilyen volt nálam mostanában. Phil pedig hatalmas meglepetés a nagyon régóta tartó, egyre mélyebb gyengélkedés után.
Végig van darálva, emlékezetes pillanatok nélkül. Borzasztó jjellegtelen szerintem, egy nagy massza, kevés a jó téma is, jó dal meg egy sincs. Az első 4 track pl ugyanaz 4x csak van 4 különböző címe.
Én örülök, ha ez Philt szórakoztatja, de pont olyan semmilyen mint a Walk Through Exits Only (csak más stílusban). Durva zene, a durva zene kedvéért. Szerencsére legalább rövid. De 5 pnotnál így sem ér többet.
A Pantera, Down, Superjoint kategóriákkal érdekesebb volt.