Shock!

Lassan nem lehet talpalatnyi helyet lelni Finnországban anélkül, hogy rá ne lépjünk egy metalbanda valamely zenészének kislábujjára. Ezen mintha már lamentáltam volna régebben, talán csak más ország esetében... A tendencia mindenesetre üdvözlendő.

A Sinamore fiatal csapat, akik azt találták ki maguknak, hogy nem fognak csujogatva folkozni, mint a Finntroll vagy a Korpiklaani, nem fognak lóhalálban trappolni, mint a Sonata Arctica és nem rikoltoznak-halálhörögnek gityóvirgák mellé, mint teszik azt pl. a Bodom-tavi ifjak.

A Sinamore útválasztása mégsem nevezhető váratlannak vagy rendkívülinek: olyasmivel kísérleteznek, ami - saját bevallásuk szerint - legalább részben emlékeztet a HIM stílusára. A mézes nyálka szerencsére jóval kevesebb, kávét sem kell vedelnünk literszám, hogy ébren maradjunk a dalok hallgatása közben. (Vagyis a korai HIM-re gondolhattak...) A korrekt megszólalású, darkos anyag markáns dallamokkal fejti ki hatását. Ville Valo bandája helyett a Sinamore hangulata számomra inkább a méltatlanul korán elhunyt Sentenced sötét-borongós pillanataival rokonítható, vagy akár egy-két To/Die/For szösszenettel. Tipikusan északi életérzés, gondosan elplántált dallamokkal, lelkesítően elszánt riffeléssel. Itt van például a Sleeping Away, amelyhez hasonlót kb. tízszer hallott már mindenki, aki figyelemmel kíséri a dallamos skandi bandák munkáit. Csípőből ráférne bármelyik Sentenced albumra. Szintén üdítő perceket okoz az album címadó nótája, vagy a Drama for Two zordra satírozott, vérszomjas hörgikkel spékelt meglepcsije. Nem tartom kizártnak, hogy a srácok titokban az öngyi-mániás kollégáik örökségének életben tartását tűzték ki célul. Nem is bánnám, ha így lenne...

A Sinamore nem sok újat mutat. Ha pontos és tárgyilagos akarok lenni, akkor inkább semennyit. Muzsikájuk valamiféle egyvelege vagy esszenciája a melankolikus, elborulós, ugyanakkor pöpec dallamokkal telezsúfolt finn zenei világnak. Kellemes, ajánlásra méltó hallgatnivaló mindazoknak, akik kedvelik a fent említett csapatokat.