Shock!

A fenomenális pesti buli után Martinék mostani stúdióanyaga is "becsapódott" hozzánk. Ha netán még nem hallottad volna a lemezt és olvastad az interjút, már tudhatod, hogy angol barátaink a '99-es Vintage Whine után a folk és metal zenék keresztútjáról a fémes ösvényen indultak tovább a Folkémonnal.

Semmi fölösleges pepecselés, mindjárt az elején a The Great Brain Robbery már-már thrashbe hajló speedelése Robin Hood nyilaként süvít tova, hogy kitakarítson hallójáratainkból minden undorító szemetet, amit naponta zúdít ránk a kiszemelt célpont, a pöffeszkedő média! És Georgina hegedűje ide is eszméletlen dallamokat hoz! A folytatás sem hagy túl sok időt a pihenésre, mert a Think Back And Lie Of England, a Polkageist és a Crux Of The Message egyaránt lendületes nóták, mindre nagyokat lehet zúzni (előbbi kettőre, akárcsak a The Great...-re, ment is a döngölés a Wigwamban). Végül az epikus The Disenchanted Forestnél lehiggad a tempó, itt a teljesen elszállt középrészben a gitár és a hegedű egymásnak felelgető témái is abszolút telitalálatok.

A fennmaradó öt tétel pedig a legváltozatosabb Skyclad-ízeket kínálja: a You Lost My Memory egy lírai darab, az Any Old Irony?, ahogy a címe is jelzi, jópofa, poénos kis nóta, a zenekarról szól... és így tovább, az összes szám óriási. (A két plusz dalról is emlékezzünk meg, bónuszként egy feldolgozás és egy instrumentális téma is felkerült az albumra.) Martin, adottságaihoz képest, rendkívül frappáns, fülbemászó énekdallamokat pakolt a nótákba, a szövegek írásakor pedig ismét elemében volt: ha társadalomkritikáról van szó, a fickó továbbra sem ismer tréfát, de ha itt a mókázás ideje, akkor ő és csapata a buli lelke! Semmi kétség, rövid időn belül a Folkémon is felnő majd két nagy favoritom, a Prince Of The Poverty Line és a Vintage Whine mellé.

A 2000. év egyik csúcslemeze, a 2000. év egyik csúcsborítójával!