Shock!

A Striker egy 2007-ben alakult kanadai power/speed-csapat, akiket néhány héttel ezelőtt élőben is el lehetett csípni Budapesten, méghozzá a Primal Fear / Brainstorm-turné vendégeként. Annak ellenére, hogy a Dan Cleary énekes által vezetett ötösfogat csak jövőre tölti be tizedik életévét, egész komoly diszkográfiát tudnak felmutatni, hiszen az idén februárban megjelent Stand In The Fire már a negyedik nagylemezük. Gyakorlatilag első korongjuk óta kétéves periódusonként szállítják a friss dalcsokrokat, a tempót pedig most is tartották, hiszen a Stand In The Fire szintén két évvel követi elődjét, a City Of Goldot.

A Striker nagyjából a kezdetektől ugyanabban a zenei világban mozog, mostanra azonban visszább vettek kicsit a tempóból, és a szélvész speedelések helyét sok esetben kifejezetten slágeres, fogós témák vették át. Tökéletes példa erre a nyitó Phoenix Lights, amely kapásból pofátlanul nagy nóta, de később is találunk hasonlóan ragadós dolgokat bőven. Amellett, hogy a csapat lelke és motorja, egyben egyedüli őstagja az énekes Dan, gyakorlatilag az is neki köszönhető, hogy a Striker jóval több, mint egy szimpla csapat a mostani retro-heavy metal dömpingből. A fickó hangja ugyanis valami elképesztően jó, igazi metal torok, akit nem mellesleg élőben remek vokálokkal a többiek is megtámogatnak. A Stand In The Fire is elsősorban az ének miatt kiugró, mert bár zeneileg is remekül összerakták, a Striker még nem alkotott túlzottan előremutatót. A remek énekdallamoknak és kiváló énekesüknek köszönhetően azonban számomra ma egyértelműen ők a legnagyobb reménység a színtéren, élő teljesítményüket elnézve pedig kis szerencsével igen komolyan kinőhetik magukat.

Persze hiába a technikailag maximálisan felkészült zenészek vagy a csillagokat is leéneklő frontember, ha a kiugró dalok hiányoznak, Strikeréket azonban ebből a szempontból sem kell félteni: a Standing In The Fire-ön ugyanis tényleg sorjáznak a komoly slágerpotenciált magukban hordozó szerzemények. A Too Late refrénjét például tuti, hogy már a második percben dúdolni fogod, ahogy abban is biztos vagyok, hogy komoly dallamtapadást is eredményezhet, ahogy az Out For Blood is. A címadónál aztán az is megnyugodhat, aki a Striker speed metalos oldalát szereti igazán, de a Locked In és a Better Times is vegytiszta heavy metal. A lemezt záró, balladaként induló One Voice azonban nem sikerült túl emlékezetesre.

A Striker új lemezén remekül tartja tehát az egyensúlyt az ökölrázós metal-himnuszok és a könnyedebb, ragadós dolgok között, ráadásul mindkét kategóriában kifejezetten izmos témákat dobtak össze ezúttal is, úgyhogy nagyon úgy néz ki, érdemes hosszabb távon is számolni velük.