A banda honlapja szerint ez dallamos black metal. Ha ők mondják?! Legyen! Blacknek valóban elég black, ha például a hörgimörgit vesszük, ami pedig a dallamosságot illeti - nos, abból aztán akad itt bőven! Az 1994-ben alakult német bandának ez a negyedik albuma. Az előzőekhez sajna nem volt szerencsém, amit most minden eszközzel igyekszem pótolni, ugyanis ez a muzsika egyszerűen rabul ejtő. Nézzük csak, miért...
Irtózatos tempóban tepernek a srácok, döbbenetesen változatos és aprólékosan kidolgozott minden egyes szerzeményük - unalom kizárva. A gyakori váltásoktól csak kapkodja a fejét a Kedves Hallgató, ami szintén erényként írható le, mert e technikásság cseppet sem megy a lendület rovására. A duhaj, szélvészként száguldó, tömény dalok között két alkalommal is felbukkan maga a teljes hihetetlenség, amely annyira szöges ellentétet képez a fő csapással, hogy a vad headbangelésbe lendült Kedves Hallgató alighanem orra fog bukni a váratlan váltástól és leállástól. Éteri énekkel megáldott, lovagkori, akusztikus szerenádokat hall ugyanis. Hiszi vagy sem, attól azok még biz' ott vannak! Ahányszor csak meghallom ezen dalok egyikét, képzetem támad: ha afféle elfuserált Júliaként kilépnék lakótelepi lakásom balkonjára és letekintenék, odalent egy csipkés-zsabós selyemingbe öltözött trubadúr zengedezne nekem szerelmes énekeket - cseppet sem elfuserált Romeóként...
A srácok e romantikus gyengélkedéseket követően persze ismét tízesbe rántják a sebváltót és folytatódik a hajsza, a Kedves Hallgatónak pedig pöröghet a feje búgócsigaként. Csilingelő szintifutamok, borgiros durvulások, progresszív árnyalatok, klasszikus metalos meneteléssel induló dörgedelmek - ezerszínben ragyogó virtuozitás. És az album végére egy kis csemege azoknak, akik hallották valaha a Skyclad nevét: egy régebbi dal feldolgozása, amely hűen adja vissza a Prince of the Poverty Line időszak hangulatát. A srácok nem suidakrásították át a nótát, akusztikus kezdés után betonkemény riffeket hallunk és tiszta, erőteljes éneket. Ha ezt tisztelgésnek szánták, akkor a Skyclad tagsága igazán elégedett és büszke lehet a múltjára.
Bika egy album ez, kétségtelen. Jó lenne élőben is hallani a srácokat, mert biztos vagyok benne, hogy a színpadon sem vallanának szégyent ezekkel a dalokkal. A borító tanúsága szerint kevesebb, mint két hét alatt rántották fel az egész anyagot. Ettől - tekintve a muzsika bonyolult finomságait, kiváló színvonalát - meg kell emelnem létezetlen sipkámat. A hangzás persze kifogástalan, vaskos fémáradatként ömlik a hangfalakból.
Nagyon jó skandináv muzsika. Egy nagyon jó német zenekartól. Ha beteg vagy - netán másnapos -, tétovázás nélkül lökd be a lejátszóba: az árkánum azonnyomban kiterjeszti titkos erejét és szinte újjászületsz tőle. Esetleges mellékhatás: súlyos függőséget okozhat!
