Érdekes bazsevát nyomat ez a svéd csapat. Tüstént közreadok egy figyelmeztetést: aki azért fanyalodna rájuk, mert az elmúlt két és fél percben nem jelent meg egyetlen svéd bandának sem albuma, ne tegye! Nézzük, mitől érdekesek voltaképp ezek a dalok!
A Tad Morose muzsikája nem az azonnal ható, harsányan tündöklő, arculcsapóan közvetlen fajta. Hallgatás közben folyamatosan bontakoznak ki szépségei, finomságai, erényei. A nóták kifejezetten dallamosak - nincs bennük semmi skandi jelleg! -, általában középtempósak és a legkevésbé sem unalmasak. Többük is úgy kezdődik, hogy már-már rátéved az ujjam a következőt kérő billentyűre, aztán mégis bizalmat szavazok nekik, türelemre intem magam s mint az hamarosan kiderül: megéri várni.
Fura maga a kezdés is, mert a Sword of Retribution csak a harmadik percben kezd el élni és ragyogni. A második nóta (Matters of the Dark) eléggé bedurvul és remek címadó szerzeménnyé növi ki magát. Ha kijönne hozzá egy klip, bárhol Nr. 1. lehetne a banda, tüstént befutnának és végre olyan szintre kerülhetnének népszerűségben, amit igazán megérdemelnének... (Az ének itt helyenként tiszta Oliva, még a szám is tátva marad!) A zenekar egyértelmű erőssége a remek, erőteljes ének, valamint a különlegesen szép, amcsi típusúan dús, kidolgozott, IGÉNYES vokálok.
Lélegzetelállítóan szólnak, komolyan. Önálló életet élnek, andalítóak, sodró lendületűek. Iszonyat, a hajam lobog, miközben hallgatom! Ugyanez igaz az Ethereal Soul nevezetű, keleties beütésű darabra, ami zakatol, mint egy akadozó golyóscsapágyakból összetákolt ókori, szikkadt masina, miközben olyan éneket és vokált hallunk benne, amitől tótágast áll velünk a hortobágyi gémeskút.
Az I Know Your Name egy tempós, keményen megdördülő nóta, megint nyomatják a vokálokat ezerrel, ehhez alighanem jobb, ha hozzászokunk - mert kockázat nélkül megtehetjük, hála ezeknek a svéd fickóknak... Hiába, vannak eltaposott, vagy egyszerűen észre nem vett zsenik a tucatbandák között. Az In the Shadows színtiszta Amerika. Annak idején a legtöbb felzselézett hajú, szexisnek beállított rockbanda (meg azok is, akik nem így nyomultak) összebrunyálta volna magát gyönyörében, ha feleígy meg tudott volna szólalni. Olyasmi hangzás ez, mint amikor Dio, Halford és még félszáz jóvágású zenész összeállt, hogy elénekelje a We Starst... Kedvencem, az Another Way valami őrület! Szédítő, sodró, rémületes, amit ezek a pasasok művelnek! Hol volt nekem eddig a fülem, a szerencsém, hogy csak most ismerem meg ezt a bandát??? A New Clear Skies egyszerűen provokatív. Színtiszta dallam, tisztaság, szépség. Ja, amúgy: lyrics and melodies by Urban breed. Így, félig nemecsekmód írva. Elég érdekes, amit egyelőre nem tudok mire vélni, tán mert tökéletesen tudatlan vagyok a bandával kapcsolatban. Riding the Beast - hm, ilyesmi a színtiszta power metal. Erőteljes, szárnyaló énektéma, nagyszerű gitárjáték. Reason of the Ghost - már a címe is megér egy mesét! Elvontabb nóta, málházós és legalább 5 tonnát nyom. Kicsit furák nekem ezek a dalok, pedig már vagy negyedszer hallgatom őket. Valószínűleg azért tetszenek is ennyire. Manapság ritkán találkozunk olyan muzsikával, amivel meggyűlik a bajunk, ha fel kell dolgoznunk. Egyébként barátságos gyerkőc ez a Tad Morose, nem kell tőle félni. Még csak nem is morózus!
A borító igazán ihletett. Láthatjuk rajta "Almási grófot", amint némileg elhervadt fejzettel, turbánban szomorkodik egy szfinx árnyában. Kissé hulla, de azért még látja, amint a horizonton titokzatos hölgyalak dereng fel, valamint egy igazán futurisztikus repülő gépezet... Szóval légy bátor és kockáztasd meg, ha épp van egy CD-nyi zsozsód. Inkább erre költsd, ne bagóra vagy sörre, mert ez többet ér.
A figyelmeztetés azonban továbbra is él: nem közvetlenül hat - gyógyszerként ne szedjük!
