Nem tagadom, hogy a Testament az szívem egyik csücske, annak idején a thrash zenék hatottak rám leginkább, és ez a szerelem máig nem múlt el. Végigkövettem a csapat fenomenális és kevésbé sikerült albumait, és már a hírtől borsódzott a hátam, mikor kiderült, hogy az új anyagot Dave Lombardo fogja feldobolni és James Murphy játszik majd szólógitáron (azért meg kell jegyeznem, kicsit elsikkadnak a szólók, többet vártam).
Az biztos, hogy ez minden idők legjobban feldobolt Testament lemeze. Akkora erővel húz Lombardo játéka, mint talán még sohasem. Szívből dobol a fickó, ezt nagyon érezni. És azok a kétlábas témák! A hajam égnek áll a gyönyörűségtől tőlük. Isten. Még mindig...
Ezen a lemezen minden megvan, amitől egy Testament igazán Testament. Vulkánként tör elő az energia az összes nótából és magával sodor. Ahogy elkezdődött a zene, már tudtam, hogy elvesztem. A nyitó D.N.R.-ben ott lüktet az évezred utolsó évének minden pusztító energiája. Aztán a Down For Life csak fokozza mindezt, fogós témájával szinte kirepít a végtelenbe. Az Eyes Of Wrath és a 3 Days In Darkness kettős talán "legtestamentesebb" dal a korongon, csontba mar a gitár, tipikus Peterson-féle riffelés kíséri Chuck Billy bivaly hangját. Kedvenc indiánom mindent bemutat amit eddig produkált, hol kegyetlenül hörög, hol sajátos dallamait hozza, hol "csak" üvölt torkaszakadtából. Zseniális, amit a fickó művel. Meg persze rettenetesen egyedi. A True Believer refrénje a Ritualos nótákat idézi - akárki akármit mond, az az egyik legjobb lemezük! A Legions Of The Dead egy kegyetlen death-es dara, melyből a Careful What You Wish For ránt ki "könnyed" kis témájával. Komplexitásért sem megy a szomszédba az álomcsapat, mert pl. a Riding The Snake-ben bemutatnak egy rövid ízelítőt tudásukból. Aztán ahogy kezdődött a lemez, olyan brutális intenzitással ér véget, a Fall Of Sipledome söpör végig még utoljára rajtunk, melyben végre Murphy úr is szólózik egy igazán jót.
A The Gathering megsemmisít és erőt ad. Minden hangjegyében lüktet az ÉLET, egyszerre nosztalgikus és újító. Képtelenség leírni betűkkel amit ez a zene magával hordoz. Már szénné hallgattam a CD-t, de képtelen vagyok megunni. Ha a '99-es év egyik legállatabb lemezét keresed, akkor megtaláltad, ennek ott a helye minden gyűjteményben, vétek kihagyni!
Hozzászólások