Shock!

Erről a bizonyos armadáról azt érdemes tudni, hogy nem spanyol, de még csak nem is hajóhad. Mond még valakinek bármit is az a név, hogy Peter Langer? Vagy finomítsak rajta és legyen inkább Pete Lancer? Na?... Bezony, ez Stormwitch-gyanús, nem igaz?

Úgy ám, ennek a germán bandának a dobosi, valamint a gityós posztját is ex-Viharbanya muzsikusok birtokolják, noha Damir Uzunovic nem számított épp alapító tagnak... Ezek után, ahogy az elvárható, a tengerészek csapata dallamos powert nyomat, melyekbe szimfonikus pillanatok elegyednek olykor, de ugyanúgy megspékelték prog betétekkel is (pl. Endless Crusade), nehogy túl egysíkú legyen a kép.

Az énekes Dirk Schäffnert egyes elvetemült, siketfajd fazonok az új idők Jeff Scott Sotojához merik hasonlítani. Hát, nem is tudom, most kiröhögjem a vakbelemet, vagy inkább sírva fakadjak?... A fickó többnyire repedtfazék (ha nem épp kappan) hangon erőlködik. Amikor épp nem fossa össze magát, akkor egészen hallgatható. Ennyit Sotoról... meg az alig túlzó ismertetőkről. Khm... Akit ennek ellenére érdekel a fazon múltja, keressen valahol egy Ritual Spirit korongot, mert onnét szalajtották.

A mjuzik egyébként jobbára tempós, melódiákkal ellátott anyag szintikísérettel, mely hol csembalózik (milyen eredeti!), hol nem. A komorra hangolt gitárok zakatolása nem sok maradandót hagy a hallgatóban. Ez is olyan anyag, ami "elmegy". Nem rémisztően rossz, de nem is kiemelkedő, mert különleges, egyéni színezet véletlenül sem rejlik benne. A balladisztikus Crimson Winter Sunrise-ban végre a maga vegytisztaságában hallhatjuk Dirket, ami kettős érzést kelt bennem. Van emberi hangja is, egészen kiváló, amikor épp nem erőlködik, de mérföldekről hallik: nem anyanyelve az angol. Korlátai tisztán érezhetők. Néhány évig még tessék énektanárhoz járni...

Engem sajna annyira sem hat meg ez a cucc, hogy esetleg többszöri hallgatás által közelebb engedjem magamhoz.
Ja, képzeljétek! A kádban pancsolva eldúdoltam a Kiskacsa fürdiket és rájöttem, hogy lepipálom Tarját, haha!