Ötezernyolcszázhatvankettedik bőr szerencsétlen dallamos death-ről, a svéd típusúból. A The Bereaved ugyanis ezt műveli, ráadásul svédek az istenadták. Mit lehet erre mondani? Kívülről fújják a klasszikus göteborgi vonal csapatainak életművét és ebből a soksok hatásból saját dalokat igyekeztek írni.
megjelenés:
2004 |
kiadó:
Black Lotus / HMP |
pontszám:
4,5 /10 Szerinted hány pont?
|
Egyelőre még felismerhetetlenek (mármint senki nem ordít fel hangosan két perc után, hogy ez biz' a The Bereaved), mert van benne ugyan tikatika, meg dallamos gitárszóló, nomeg borzasztóan semmilyen hörgés, a dalszerkezetekkel sincs nagy gond, csak olyan... olyan semmilyen az egész. A hangzás is semmilyen, szól minden hangszer, de izé. Ez 2005-ben (bocsánat, a lemez 2004-es) inkább demós. Mivel fiatalok, akár még lehet belőlük jó zenekar is. Háromnegyed óra (12 dal összesen) számomra időpocsékolás erre a csapatra.
A borító egyenesen borzasztó - csak hogy tovább lohasszam a kedélyeket. A zene azért elfogadhatóbb a vizuális ingernél, bár nyúlás-hegy minden. Tenyészik sok bénább próbálkozás náluk, de tengernyi jobb is. Kár több szót vesztegetni rájuk.