Újabb tucat metalcore lemez ezúttal Németországból. Északi sörkedvelő barátaink mintha kissé fáziskésében leledzenének, lassan már az évfordulós koszorúval kell a metalcore sírkövéhez járulnunk, ám itt ez a müncheni ötös, akik még mindig úgy pózolnak a promó képeken, mint pályája elején a Killswitch brigád. Amit azonban legelső nagylemezük tartalmaz, az sajnos még távolról sem említhető egy lapon Adam Dutkiewiczék teljesítményével.
Teljesen ötlettelen, unalmas az a 37 perc, amit itt 13 dal formájában kapunk. Ezerszer, mit ezerszer, milliószor felhasznált riffek, témák, azonnal kiismerhető dallamvezetés és egy sablonos énekhang, úgy nagyjából az Unearth tájáról. Nem is értem, mit akartak ezzel bizonyítani ezek a srácok, semmi fogósság, semmi egyediség csak a már erősen megkopott vén metálkór-csoroszlyát próbálják megerőszakolni újra és újra.
Nem ajánlom ezt a lemezt senkinek, csak akkor érdemes vele foglalkozni, ha már megváltottuk a világot, leírtuk az Univerzumot azzal a bizonyos egyenlettel és már amúgy is hullarészegek vagyunk.
