Shock!

Ennek az ún. progresszív rock/metal zenékre szakosodott német kiadónak a bandái közül őszintén szólva még nem hallottam rosszat. Jó minőségű, de nem annyira kimagasló zenéket esetleg. A soklemezes svéd Virágkirályokat (Csak nem hippik?! He-he!) én ide sorolom.

Kábé úgy kell elképzelni őket, mint egy, a korai 70-es évekbe repített és lendületét vesztett Dream Theatert vagy Thresholdot. A negyedórás nyitószám, az albumot keretbe foglaló kétrészes I Am The Sun első tétele rögtön ezt juttatta eszembe. Erősen lírai hangvétel, andalító ének, témaváltások, rengeteg hosszadalmas instru betét. Utóbbi két vonás a Rumble Fish Twistben csúcsosodik ki, itt mintha a Deep Purple játszadozna a Metropolis lemez egyes részleteivel.

Gyönyörűen meghangszerelt, sokszínű muzsika, mégis a valódi lényeg nekem hiányzik belőle. Nincs a daloknak igazi csúcspontja, nincsenek kimagasló refrének, amelyekre pedig az ugyancsak szárnyaló fantáziájú John Petrucciék is köztudottan nagy gondot fordítanak nótaíráskor. Enélkül pedig csaknem a teljes Space Revolver egybefolyik és elhömpölyög mellettem. Kivétel a vidámka, Beatles-szerű verzékkel ellátott, szerencsésen rövid Chicken Farmer Song és a szokás szerint lassú, de jól eltalált, tényleg szépre sikerült A Kings Prayer.

Néhány beindulósabb, durvább téma is jót tett volna az anyagnak, túlságosan nyugisra vették a figurát a gyerekek. Így azonban ami az elején kellemesen pihentetőnek tűnik, az bizony hamar álmosítóvá válhat. Igényes és művészi, csak némileg céltalan.