Shock!

Az előző The Forsaken anyag nagyon bejött Tóth "Björn" Balázs szakíró kartársnak, neki való zene ez, jó svéd dallamos death metal. Sajnos mostanában kevés időt tud szakítani az írogatásra, így rám hárult a feladat, hogy ismertessem az új lemezt. Nem is lesz annyira alapos és részletes, mintha Balázs írta volna, valahogy az én fejemben nincs benne az összes svéd gitárriff, mint az övében. Azért igyekszem.

Tehát a Traces Of The Past úgy folytatódik, ahogy az előző lemeznek vége lett. Tökéletes folytatás, kegyelten súlyos gitárok, dallamos gitárszólók (sokszor kellemesen keletiesek), igazi headbangelős és gyors részek egymásba gabalyodása, rekedt ordítás (nemtom, de egy kicsit vékonynak érzem a hörgést, bár lehet csak hátrakeverték, mert hihetetlenül gitárcentrikusan szól a lemez), technikás dobolás. Ja, és jó dalok. Nagyjából mindent el is mondtam a lemezről. Minőségi svéd anyag 52 percben, az tény.

A The Forsakennek annyi előnye (és ez azért hatalmas előny) van a többi sok száz hasonló zenét játszó pályatársával szemben, hogy okosan írják meg a dalokat, bele lehet merülni sokadszorra is, aki ezt a műfajt kedveli, annak majdnem egy aranybánya. (Azért majdnem, mert annyira még azért nem írnak pofás dalokat, hogy zseniálisnak lehessen őket kikiáltani ebben a stílusban, de mindenképpen elismerendő teljesítményt nyújtanak.) Mindenesetre rendkívül élvezetes hallgatni a cd-t. Akad jó sok grindolás is a lemezen, bár mintha picit kevesebb lenne ebből a tempóból, mint az előző cd-n, viszont most több a dallamos gitártéma. Ami nem baj, sőt. A gitárszólók pedig egyre jobban tetszenek, ahogy halad a cd a végefelé.

Bár elsőre el lehet dönteni, hogy tetszik-e a zene vagy sem, kell hozzá rengeteg hallgatás, hogy minden kis részletre oda lehessen figyelni, ki lehessen bogarászni melyik riff melyiket követi, mikor milyen a tempó ésatöbbi. Itt pedig van bogarásznivaló bőven. Még az is előfordulhat, hogy először túl tömény így egyben az egész lemez. A záró dal egy feldolgozás, a Metallica klasszikus Blackenedje. Jó grindosan tolják. Hm. Nos. Az eredeti azért jobb. Fú. Ez kifejezetten rossz feldolgozás, kár volt ezzel lerombolni a zenekar eddigi nimbuszát. Bár tény, hogy jobban szól gitárilag, mint a szegény Justice album. A borítót Nicklas Sundin készítette (kár, hogy csak a borítóképhez volt szerencsém, azt is csak a netről szedtem le). A hangzás masszív, az Abyss-ben vették fel a lemezt, el lehet képzelni milyen.

Ígéretes zenekar a műfaján belül, fogunk még róluk hallani. És ha koncerten is ilyen bivalyok, mint a cd-n...