A massachusetts-i The Red Chord kétségtelenül a Metal Blade egyik legféltettebb kincse. 2005-ös lemezük, a Clients nagyot robbant a modern halálmetalra gerjedő véresszájú deatherek hallójáratában, a srácok azzal az albummal megmutatták, hogy bizony a nagy klasszikus death bandák másolása nélkül is lehet pusztító és egyedi módon játszani ezt a csúf stílust.
Vadonatúj, negyedik lemezük már meg is jelent és csak ajánlani tudom minden extrém metal rajongónak, a banda hívei pedig ne is olvassanak tovább, hanem rohanjanak a legközelebbi cd boltba vagy intézzék a rendelést.
A Prey For Eyes ugyanis minden tekintetben remek folytatása elődjének. Nagy változások egyébként nincsenek az új anyagon, az öt muzsikus most is a tőle megszokott lendülettel nyomatja a megtekert riffeket, sűrű váltásokat és blastbeateket, egy percnyi pihenés sincs. Elsőre talán töményebben is hat elődjénél, de rövidebb ismerkedés után inkább rövidnek tűnik az a 14 dal, pedig a záró tétel 6 perc fölé kúszik. Az egész lemez úgy ahogy van odacsap rendesen, de most vannak kiemelkedőbb pillanatok is. Ilyen például a második dal, a Dread Prevailed, mely remek riffel lett felvértezve, de az azt követő It Runs In The Family 2 perce is maga a gyönyör. Brad Fickeisen dobos valami eszméletlen módon pakolja a többiek alá az alapokat, szinte a végletekig csavart pörgetéseivel, a dalok folytonosságát nem megtörő ritmusváltásaival rendesen megdolgoztatja hangszeres társait.
Akad egy instrumentális darab is, ez az It Came From Over There, melyben szintis díszítés is felbukkan az őrlés mellett. Ez is azt jelzi, milyen tágan is értelmezik a Nagyláb hazájából származó muzsikusok az extrém metal fogalmát.
A vokalista, Guy Kozowyk is a lehető legváltozatosabban használja hangját, a dallamos éneket leszámítva szinte mindent csinál hangszálaival meg gyomrával, nem is válik egysíkúvá a produkciója szemben sok death zenekar monoton hörgőgépével. A már említett utolsó dal, a 6 és fél perces Seminar már-már progresszív húrokat üt meg, az újfent szépséges borító után nem is igen várna az ember ilyen szintű zenélést. A hangzással kapcsolatban sem lehet rosszakat mondani, kellően erőteljes, minden hangsáv külön-külön is gyilkolni képes.
Szó mi szó, nem számítottam ilyen erős folytatásra. A The Red Chord is azon fiatal csapatok közé sorolható, akik előtt fényes jövő áll, érdemes lesz tehát figyelemmel kísérni a munkásságukat.
