Zárjuk össze egy londoni stúdióba a The Flower Kings, a The Aristocrats és a Pain Of Salvation bizonyos tagjait! Milyen végeredményt várunk? Agyameldobom, ez az év neo-progrocklemeze-félét. Kár, hogy ez most nem így sült el. A The Sea Withint Roine Stolt énekes-gitáros, Jonas Reingold basszeros, Daniel Gildenlöw énekes/gitáros, Marco Minnemann dobos és Tom Brislin billenytűs alkotja. Melléjük társul még a Flying Colorsból ismert Casey McPherson, aki több dalban is énekel az albumon, illetve olyan nevek működtek még közre rajta, mint Jordan Rudess, Jon Anderson, valamint Rob Townsend. Tehát a patinás névsor adott, ennek ellenére felejthető produkciónak lehetünk fültanúi a The Sea Within tekintetében.
Az Ashes Of Dawn kezdésnek talán nem is olyan rossz, viszont az utána következő They Know My Name-mel álmosító folytatást kapunk, amivel nagyon mellényúltak a srácok. A The Void kissé visszahozza Daniel Road Salt lemezeken felvett énekstílusát, majd az An Eye For An Eye For An Eye-jal némiképp mintha venne egy kis lendületet a dolog, de a dal billentyűszólója felesleges erőfitogtatásnak tűnik. A Goodbye ismét ad némi okot a reménykedésre, a Casey által énekelt fülbemászó szerzemény meghozza az album kiemelkedő pillanatait. Majd az instrumentális Sea Withouttal ismét elveszünk a megfoghatatlan pillanatok tengerében.
A Broken Cord a maga negyedórájával iszonyat hosszúra sikerült, ami a zene műfaját tekintve nem furcsa, de ez nem az a dal, amit ilyen sokáig kell húzni, és a sort folytató The Hiding Of Truth sem javít a helyzeten. A The Roaring Silence-től Daniel visszaveszi a stafétát Caseytől, és egészen élvezhető kimenetelű dalt tesznek le az asztalra. A Where Are You Going? a lemez jobban elkapott dalai közé tartozik, viszont a záró Time-ot és Denise-t egyaránt elnyújtották, így egyhangúságba torkollik a végkicsengés.
A korong leginkább háttérzeneként funkcionál, kevés emlékezetes momentumot tartalmaz. Előfordulhat, hogy csak az én elvárásaim voltak túl magasak a nevek láttán, de összességében számomra ez az album volt 2018 csalódása. Az albumon felsorakozó zenészek egyike sem volt még ilyen unalmas, mint amilyenek így együtt. De természetesen ettől egyikük sem lesz kevésbé szeretett, és végképp nem minősíti őket a The Sea Withinről alkotott véleményem.
Hozzászólások
Én is végighallgattam a lemezt egyszer. Többször képtelen voltam, és szerintem Gréta a "megfoghatatlan" jelzővel jól megfogta a lényeget. Tényleg elképesztően unalmas, egyhangú, számomra kicsit idegesítő is volt.
És igen, új kollegina. :)
Amúgy új kollegina?