Shock!

A The Used nevű zenekarba mondhatni egy klip miatt botlottam bele, majd magam számára is meglepő módon szimpatikus lett ez a The-vel kezdődő, fura frizurákat viselő csapat, így gyorsan meg kellett ismerkedni az eddigi életművükkel – nincs vészesen sok albumuk, nem vének. Aztán hirtelen meg is jelent az új lemez (már ahhoz képest hirtelen, amióta hallgatom őket), és gyorsan ezen is átrágtam magam néhányszor.

Határozottan jó az Artwork, szimpatikus úgy egészében, ám a 2007-es Lies for the Liars album kompakt egységét nem tudja überelni ez sem. Slágeresebbek, kevésbé merészek, olyanok a dalok, mintha igyekeztek volna bebiztosítani saját pozíciójukat a slágerlistákra, ami hülyeség, mert úgyis ott lesznek, főleg ha csinálnak egy-két minőségi klipet is (mert fognak, ez nem kérdés).

A lemez rockosan indul, majd rögvest jön az andalodás, és tulajdonképpen nem is áll rosszul nekik a balladás hangulat. Ugyan Bert McCracken a szenvedős részeknél nagyon Jared Leto-s szenvedős rekesztéseket ereszt el, valahogy nem 100 százalékos ez a kínlódás mégsem (az majd a 30 Seconds To Mars lesz). Elismerem, hogy Bert szemtelen, nyegle hangjától simán falra lehet mászni, viszont ha valaki hozzászokott, akkor már nem zavaró, hogy olyan emós... Bármennyire rühellem ezt a szót, muszáj leírnom, mert ez tényleg az (is). Ami annak idején a Green Day/Offspring jelenség volt, az most a The Used/My Chemical Romance vonal. Igen, átalakult az alter-punk-pop stílus, számomra valahogy mégis szerethetőbb ez a mai változat.

Az Artwork közel sem tökéletes, és így egyben hallgatva a lemezt, erősen érezni, hogy megbújik néhány jellegtelenebb dal a 11 között, amit azért mégiscsak végighallgat az embert, mert ki szereti megbontani az egységet, közben meg várom végét, hátha a következő jobb lesz. A Watered Down pl. pontosan ilyen, utána jól is esik az On The Cross, pedig abban sem történik semmi különös, mégis valamiért szerethetőbb.

A The Used egy olyan mainstream csapat, akik úgy játszanak abszolút naprakész, fogyasztható és cseppet sem cikis zenét (noha totálisan kiszámítható minden mozzanatuk), hogy mellette riasztóan rondák. Jövőre a Szigeten szívesen megnézném őket, ha már - és nem tizenix év múlva, jelentős fáziskéséssel.