Shock!

Nem sok értelmét látom annak, hogy minden egyes nap tudósítsunk az óránként felbukkanó fiatal csapatok aktuális megjelenéseiről, hisz az esetek túlnyomó részében ritkán beszélhetünk igazán kiemelkedő produkciókról. Néha azonban csak-csak előbukkan egy-egy fényesen csillogó anyag a ránk zúdított kultúrtermékek fullasztó özönéből, amelyekről azért érdemes megemlékezni, és megelőlegezni nekik a bizalmat. Ezek közé tartozik az indianai Fort Wayne-ből származó, pofátlanul fiatal suhancokból álló alakulat is, akik Thematic név alatt kezdték el bontogatni szárnyaikat, és még valamikor az év elején jelentették meg Skyrunner című második anyagukat.

Az album borítójáról valamint a zenekar nevéből talán nem nehéz azt sem kitalálni, hogy itt bizony egy, a mára szintén végletekig kipörgetett progresszív metál és -rock címkével ellátott produkcióról vagyok kénytelen mesélni, bármennyire is nehezemre esik. De biztosíthatok mindenkit, hogy aggodalomra semmi ok, ugyanis az amerikai négyes meglepően igényes és bizalomgerjesztő bemutatkozó anyagot szállított le második körben. Eredetiségről persze az ő esetükben sem lehet már nagyon beszélni, mégis van valami ezekben a dalokban, ami már elsőre is magával rántja az efféle stílus kedvelőit, és megvan bennük a kellő potenciál ahhoz, hogy az ember késztetést érezzen a többszöri odafigyelésre is.

A Skyrunneren hallható muzsikát ugyanis messze nem lehet az unalomig csépelt, panelekből összerakott jelzőkkel illetni. Sokkal inkább igényesség, színes hangszeres betétek, az izgalmas megoldások és végletekig kidolgozott, gyönyörű vokálokkal alátámasztott énektémák jellemzik. Adam Cesarz énekes teljesítményétől egyáltalán nem érzi magát kényelmetlenül az ember, mint ahogyan az általában lenni szokott az ehhez hasonló anyagok nagy részénél. A srácn hangszíne nagyon kellemes, és hallatszik, hogy rengeteg munkát fektetett a vokális részek kidolgozásába, ami már önmagában is megbecsülendő dolog. Koncepcionális jellege ellenére pedig abszolút nem tűnik szövevényesnek az anyag, s változatosságának köszönhetően szépen el is különülnek egymástól a szerzemények, amelyek nagy részében hallható valamilyen kapaszkodó és izgalmas megoldás. Érdekesség, hogy billentyűsük nincs, így a két gitáros, Kevin Samuel és Nate Buesching zsíros alapozása és sokrétű melódiái a leginkább mérvadóak. Az ebben a környezetben bejáratott műanyag szintiszőnyegek helyett is inkább a valódi szólóhegedű, a furulya és a szaxofon kellemes hangjai szólalnak meg a legváratlanabb helyeken. A több mint egy órába sűrített szerzemények közül ugyan nem mindegyik topligás, azonban az olyan tételek, mint a címadó Skyrunner, az óriási refrént leszállító The Last Boundary, a csillagok között utaztató Universe Bloom, de leginkább talán a tizenkét percet súroló This Golden Day előrevetíti, hogy a következő anyagon akár még csodák is történhetnek.

Aki emlékszik még a jó ideje elcsendesedett norvég Pagan's Mind zseniális lemezeire (a gitárhangzás is Jorn Viggo Lofstadot idézi), vagy követi a Haken munkásságát, mindenképpen tegyen egy próbát a Thematickal is, de azoknak sem árt belefülelni az anyagba, akik hiányolják a régi Dream Theater bizsergető momentumait, illetve olyan finomságokon edzik a hallásukat, mint például az Ayreon. A Skyrunner a hat évvel ezelőtti bemutatkozás erős folytatása.