Shock!

Ismét egy zenekar, ezúttal Finnországból, amelyről ugyanúgy lehetetlen bármi újat írni, ahogy maga a csapat sem újszerű vagy egyéni. Ettől persze önmagában véve nem annyira köpnivaló, amit a Thunderstone kínál bemutatkozó lemezén, de az ilyen mértékű zenei önállótlanság érzésem szerint már ellenük dolgozik.

Aztán lehet, hogy az élet rám cáfol és pont ez a totális Stratovarius-másolat lesz a következő nagy dobás true metalban (a kiadó reklámgépezete már be is indult...), ám ha pusztán a zenei teljesítményt veszem figyelembe, hát kurvára nem igazolja semmi az egész felhajtást! Szépen összeszedtek itt mindent, ami Timo Kotipelto énekes belépése óta jellemzi a "Sztratót", főleg az utolsó két-három albumukat. A nyitó Let The Demons Free, a Me, My Enemy és a Like Father, Like Son tipikus rénszarvas-speed, a Virus és az Eyes Of A Stranger egyszerű lekopírozása az S.O.S. vagy a Hunting High And Low nótáknak, a World's Cry, a Will To Power és a Voice In A Dream epikus szerzemények, a Weak és a Spread My Wings pedig lírai. Az énekhang, a dallamok és a bájosan finnes akcentus mind a Kotipelto srácot idézi, a megszólalás (valamennyi hangszeré) is a Strato-hangzásnak egy szerényebb reprodukciója. Kész a leltár.

Dömpingáru tehát a lemez, kizárólag a mának szól. Ha nem válik be, annyi baj: a kiadó holnapra már biztosan meg is találja az újabb "sztárjelöltjét"...