Nem tudom, mi lehet Finnország titka, de az tagadhatatlan tény, hogy északi rokonaink ontják magukból a jobbnál jobb zenekarokat. A Torture Killer esetében is mi történt? Néhány death metalos arc leült a próbateremben és buzgó sörözgetés mellett nekiláttak Obituary és Six Feet Under számokat játszani (még mondja valaki, hogy a sör butít...).
Olyannyira jól ment nekik, hogy nemsokára egy koncerten komplett SFU blokkal állhattak elő. Ezek után eldöntötték, hogy saját dalokat fognak írni. Debütalbumuk 2003-ban jelent meg For Maggots To Devour címmel, amit egy turné követett a Vaderrel. A srácok híre lassan eljutott a SFU-énekes Chris Barnes (ex-Cannibal Corpse) fülébe is, és dobott egy hátast a bandától. Olyannyira hogy végül bevállalta a SFU mellett ezt a csapatot is (valljuk be, az utolsó SFU anyag amúgy is felejthetőre sikeredett), így 2005-ben csatlakozott a finn négyesfogathoz.
Barnes ki is jelentette, hogy mindent megtesz, hogy a legjobb death metal zenekar váljon a Torture Killerből. Azért azt hozzáteszem a Swarm!-ot hallgatva, hogy ez nem teljesen rajta múlik. Az igazi zúzást a zene jelenti, amit a négy finn zenész (Jari Laine-gitár, Tuomas Karppinen-gitár, Kim Torniainen-basszus, Tuomo Latvala-dob) produkál.
A zene az elejétől kezdve az utolsó másodpercig zsigerekbe ható gyilkos, pusztító, death-zúzda, néhol grindcore-os beütésekkel. Szerencsére a jól felépített szólókat sem spórolták ki a dalokból (pl. Forever Dead, Cannibal Gluttony). A dalok viszonylag fülbemászóak, egyszerű alapokon (főleg a dobtémák tűnnek szimplának) masszív death-riffek - mindez megfejelve Barnes hörgésével, (imitt-amott C. Copse-os bugyborékolással).
Aki a dallamos death metalt kedveli, ne hagyja ki, csalódás kizárva. Ez bizony nálam már most az év egyik kellemes meglepetése.
