Shock!

Mit mondjak, finoman szólva is voltak bennem kétségek a Tribulation sorsa kapcsán, amikor a legutóbbi When The Gloom Becomes Sound megjelenésével párhuzamosan távozott a bandából Jonathan Hultén. Kívülről nézve az extravagáns gitáros tűnt a sajátos hangzásvilágú csapat szívének-lelkének. Ám a Hamartia EP alapján azt kell mondanom, a látszat néha csal, és Adam Zaars gitáros, illetve Johannes Andersson énekes/basszer épp olyan lényegi építőkövek voltak itt a kezdetektől fogva, mint Jonathan.

A Hamartia négy számot rejt, ezek közül három saját szerzemény, és összességében csakis azt tudom mondani: vérbeli Tribulation mindegyik. Ráadásul kiválóak. Igen, az Axis Mundi is, aminek alapjait teljes egészében, tokkal-vonóval a Hultén helyére állított Joseph Tholl szállította – ehhez képest összekeverhetetlen a végeredmény, tipikus éjfekete, nyirkos, viktoriánus-gótikus hangulatú horrormetál, amiben abban a bizonyos senki másra nem jellemző szintézisben egyesülnek a black/death-elemek a dark rockos, new wave-es hatásokkal. Ráadásul talán ez ragad a leggyorsabban a fülbe a dalok közül.

Persze a két másik, lényegesen hosszabb tétellel sem nehéz összehaverkodni. A címadó szám '80-as évek elejét idéző dark/goth-húzása helyből ellenállhatatlan, de tele van óriási gitárdallamokkal, szólókkal, és delejes hangulata is óriási. A hét percet közelítő Hemoclysm szintén megbabonázza a hallgatót, már a ködös bevezető is perfekt, aztán hatalmas ívet írnak le benne, és Andersson is tökéletesen hozza azt a bizonyos dallamos hörgést vagy hörgő dallaméneklést, amit kevesen művelnek nála hatásosabban a színtéren. Az embernek valahogy nincs kedve félvállról venni a dolgokat, amikor gyűlölködve elköpi a „There's a new star in the night sky" sort... És persze itt is gyönyörűek a gitárszólók. A feldolgozás a Blue Öyster Cult Vengeance (The Pact)-je, ami alapból jól illik a Tribulationhöz, szépen a saját képükre is formálták, a refrén jellemzően beteges, okkult dallamossága ugyanakkor maradéktalanul megmaradt. A hangzásért Tom Dalgety felelt, szóval itt sincsenek hiányosságok, kiválóan szól az EP.

Nekem innentől fogva egyetlen kérdésem sincs a Tribulation jövőjét illetően, azt leszámítva, hogy mikor lehet végre meghallgatni a következő teljes albumot.