Shock!

Az Accept 1996-os Predator korongja a hanyatlás erőteljes jeleit mutatta, mintha csak muszájból csinálták volna meg. Nem is csodálkoztam, amikor a csapat bedobta a törülközőt, a ráspolyos hangú Udo Dirkschneider meg a szólókarrierjét indította újra a dobokról gitárra váltó Stefan Kaufmannal.

A kornyadt Predator óta három U.D.O. album látott napvilágot, a brigád szorgalmasan turnézik, és most az idei hétállomásos oroszországi hadjáratot örökítette meg egy pazar kiállítású dupla koncertanyag képében. Itt nincs helye mellébeszélésnek, vagy bejön valakinek ez a nyers, feszes és minden cicomától mentes heavy metal vagy nem. Az orosz közönségnek pedig nagyon is bejön, ahogy az a felvételből kiderül.

Igen átfogó képet ad a két CD az U.D.O. zenkar eddigi terméséből és Accept dalokban sem mutatkozik hiány. Igyekeztek minimalizálni az átfedéseket a már ismert Accept koncertlemezekkel, de azt azért nem hinném, hogy egy Princess Of The Dawn, egy Balls To The Wall vagy egy Metal Heart ne hangzott volna el odaát Szásáéknál. Ezek ugyanis nincsenek a Live From Russia huszonhat száma között. Na nem mintha a Midnight Mover, a Protectors Of Terror, a T.V. War és társaik nem zúznának nagyot a Holy-val, a Heart Of Golddal, a They Want Warral, meg a többi U.D.O. nótával egyetemben. Mondjuk a könnyedebb Cut Me Out stúdióváltozatban nem tetszett, de itt első ráadásnak teljesen oké. Aztán az se semmi, amikor a Living On A Frontline közepén a Kalinkát, majd a Katyusát nyomja a banda, a Shout It Outba pedig egy hallatlanul népszerű kinti sláger dallamait csempészi be a közönség nem kis örömére...

Udo különben nem egy dumagép, az orosz nyelvű köszönetnyilvánítások után rendszerint azzal vezeti be a dalokat, hogy erről meg erről az albumról valók és ez meg ez a címük. Az anyag hangulatán azonban ez mit sem ront. Egy kis bemelegítés nem árt a nyakizmoknak, utána már nyomhatod is le a play gombot!