Shock!

Az első Summer Rocks fesztiválon látottak után kezdtem igazán becsülni a Vanden Plas zenekart. Azt hiszem, éppen erre a lemezre volt most szükség, hogy stúdióproduktumok terén is megfogjanak végre ezek az álomközelben élő (ha értitek, mire gondolok...), de teljesen önálló alkotásmódra beállt német prog arcok.

A Dream Theaterrel való összevetés (igen, erre gondoltam az előbb!) velük kapcsolatban nagyjából úgy és olyan mértékben helytálló, mint a mi Nemesisünk esetében. Az inspiráció, az indíttatás hasonló, de Andy Kuntzék anyagai is precízen körvonalazható saját arculattal bírnak. Legutóbb a Far Off Grace nekem túlságosan művészkedő, nehézkes volt, olyasmi, mint amikor az ember valami nagyon zsíros kaját eszik. Hosszabbnál hosszabb számok, nyomasztó atmoszféra és viszonylag kevés maradandó dallam, refrén - röviden ezek az emlékeim az 1999-es korongjukról. Egy évre rá megjelent egy minőségi, valóban élő hatású koncertanyaguk, most azonban az a legfontosabb, hogy a Beyond Daylight, amint az eddigiek alapján sejteni lehet, szinte tökéletesen helyrebillenti az arányokat!

Ez az album sem puhány és a játékidővel sem spórol, ám felkavaró gondolatok helyett inkább elmélkedős hangulatot, megnyugvást sugároz. Amolyan melankolikus érzés keríti hatalmába a hallgatót egyes dalok alatt. Ez a dalgyűjtemény pontosan úgy áll össze, ahogy a pesti koncert működött: a Nightwalkerrel itt is megvan a kellően erős indítás, hogy azután az agresszív, harapós riffek és tempók váltakozzanak elmélyültebb témákkal és fölényesen elővezetett, de érett, mértéktartó instrumentális részekkel. Általában Andy énekdallamai is árnyaltabbak az eddigieknél, a refrének megformálása pedig minden korábbinál nagyobb odafigyeléssel zajlott. Szövegileg történelmi tárgyú konceptlemezről van szó (a részleteket lásd az interjúban), ami szintén lényeges információ a korong alaposabb megismeréséhez, bár pusztán a zene szempontjából is óriási élményt ad a Beyond Daylight és hadd emeljem ki néhány kedvencemet. A már említett Nightwalker után a Cold Wind és a Scarlet Flowerfields a Vanden Plas finomabb, átszellemült oldalát képviseli, a Free The Fire egy igen acélos, kemény darab, az album lezárásaként pedig a tíz perc körüli címadó tétel a csapat egyik valaha végzett legmerészebb kísérlete: lírai betétekkel tarkított és amúgy is végig lassú szám ez, az egész történet összefoglalása.

Summázva a fent leírtakat, a megszokott stílusban, a megszokott igényességgel dolgozott az ötös, de a Beyond Daylight kidolgozottsága, jól eltalált hangulatvilága és ezt tükröző dalok együtt az eddigi legjobb Vanden Plas albumot jelentik számomra. Még egyszer mondom, szinte tökéletes alkotás született, a most megajánlott kilences idővel még emelkedhet!..