Shock!

Piggy már több mint egy évtizede elment, a Voivod pedig még mindig létezik, ennél jobb igazolás pedig aligha kell az Away és Snake által vezetett kanadai kult-csapatnak. Ráadásul esetükben még sosem hallottam senkit fanyalogni amiatt, hogy emblematikus gitárosuk halála miatt nem oszlottak fel, ahogy abban is biztos vagyok, hogy Blacky ismételt távozása sem fogja hazavágni a banda hitelét a rajongóknál. Tény, hogy a pöttöm basszusgitáros óriási figura, aki rengeteget tett hozzá a banda hangzásvilágához szanaszét torzított, vaddisznó bőgőzésével, de az is biztos, hogy 1991-es első távozása után is volt élet, sőt, egészen hatalmas dolgok is születtek a Voivod-műhelyben. Így, bár Blacky kétségtelenül hiányzik, válságról szó sincs. Nem mellesleg az új arc, Dominique Laroche, azaz Rocky sem kispályás figura.

A Post Societyvel megint igen komoly minőséget tettek le az asztalra, ami ugyanúgy méltó a legutóbbi Target Earth-höz, mint a kanadaiak klasszikus felállásának legendás munkásságához. Az EP-n hallható négy szám tökéletes elegyét adja ugyanis a Snake által fémjelzett Voivod-korszakra jellemző hangulatoknak, azaz ugyanúgy van itt őrülten összetett, komplex thrash metal, mint ahogy könnyedebb, szellősebb dolgok is. A nyitó Post Soicety például egyértelműen a Dimensiön Hatröss dalaira hajaz, míg a Forever Mountain leginkább a Nothingface-világához áll közel. És míg a Target Earth kapcsán anno az volt a hivatalos álláspont, hogy egy minél voivodosabb lemez elkészítése volt a cél, ezúttal úgy harangozták be a friss dalokat, mint amelyekben Chewy már sokkal inkább saját elképzelései alapján alkotott, mintsem egykori tanítómestere, azaz Piggy iránymutatásai után menve. Ettől függetlenül ez a dalcsokor sem kevésbé Voivod, mint bármelyik korábbi. A felvezető-szöveg ugyanis csak részben igaz, hiszen ha nem ismerném a csapat történetét, a jó wookie riffelését hallva simán elhinném, hogy a gitárokat még mindig Dennis D'Amour (vagyis Piggy) pengeti. A különbség talán a szólók esetében mondható egyedül szembetűnőnek, ezeket ugyanis Chewy egészen más felfogásban játssza, és vélhetően komponálja is, mint egykori mestere.

A harmadik Fallnak sajátja az a fajta floydos felhang, ami a '90-es évek elején vált dominánssá a Voivod zenéjében, így szintén leginkább a Nothingface-univerzumba sorolható, egyben pedig az EP legdallamosabb tétele. Ettől függetlenül természetesen meglehetősen zaklatott és zakkant. A We Are Connected hét és fél percében pedig tényleg minden van a thrashes riffeléstől az utaztatós, lebegős témákig, azaz a csapat munkásságának egyfajta esszenciájaként is felfoghatjuk. Extraként felvették még a Hawkwind Silver Machinejét is, ami pontosan annyira passzol is hozzájuk, mint anno az Astronomy Domine.

A Post Society alapján egyvalami biztosan kijelenthető: a Voivod Piggy és Blacky nélkül is különleges és izgalmas, úgyhogy jöjjön csak minél hamarabb a következő nagylemez! Ha pedig valahol vidéken van egy hely, ahol az ufók találkozni szoktak, érdemes gyakran látogatni, hátha egyszer belefutunk a Voivod legénységébe is.