Shock!

Jobbára gyanakvással állok az olyan történetek előtt, amikor azt olvasom, hogy egy zenekar megalakult 1996-ban, majd az elkövetkező hat-nyolc évben legfeljebb annyi történt velük, hogy négyszázhét tagcsere mellett rögzítettek egy-két demófelvételt. (E tagcseréknek egyébként nem kevés közük volt a Nostradameus létrejöttéhez, hisz Freddy Persson, a frontember neve könnyedén fellelhető e másik banda tagjainak sorában.)

Valami efféle a WIZ dicsőtlen történelme is, akik 2003-ban jutottak el odáig, hogy leszerződjenek végre egy lemezcéghez. (Abban az évben készült ez a lemez is, a csúszásunk tehát „mindössze" három év...)

Elsőként megemlítem, hogy az albumot nyitó Mr. Sandman nem azonos a Blind Kardigán egyező című nótájával – de még csak nem is feldolgozása annak. Melodikus heavy muzsika szólal meg, Freddy magas fekvésű, tiszta és faintos énekhangjával támogatva. A hangzás korrektnek mondható, elvégre a korongot a Fredman, illetve a Finnvox stúdióban mozaikozták össze a szakik. Az In your Eyes cseppet melankolikusabb, ugyanakkor szenvedélyesebb hangulatot sugall, noha nem lassú, csupán mérsékelt tempójú nótáról beszélünk. (Érdekes, hogy az I see dreams sorokat Freddy északi tájszólásban, következetesen kb. áj szí dremznek énekli...) Szintén szenvedélyesnek (és kicsit szenvedősnek) nevezném a Super Psychic Womant – úgy tűnik, ez a figura jól áll a frontembernek. Fogós-fejrázós dallammal robog végig rajtunk a lendületes One Chapter of a Fairytale. Remekül eltalált darab. A balladaként induló, majd átmenetileg erőre kapó Sun Moon Stars nagyjából arról szól, hogy Freddy milyen jól énekel – és tényleg meggyőző a srác. Komoran zakatol a Down, stílusilag meglehetősen távol kerülve pl. a One Chapter... világától, míg a mögötte igyekvő Understand épp ezt a dallamcentrikus, könnyen magával ragadó hangulatot idézi vissza. Újabb megkapó gyöngyszemként könyvelhető el a telitalálattá suvickolt Return of Atlantis, a karcos, dinamikus Empty Words pedig szintén pozitív benyomásokat rögzít a hallgató elméjében.

Nem is tudom, mit kezdjek ezzel a WIZzel. Meginni nem tudom. Hallgatni hol nagyon jó, hol kicsit kevésbé, de tagadhatatlanul kellemes élmény a korong. Ez a fajta terápia mindenesetre jótékony hatással lehet a dallamos metal kedvelőinek kedélyállapotára. Otthon pedig tutira előkutatom az édesdeden pihenő Nostradameus korongjaimat...