Shock!

A Wrong Side Of The Wall az egykori Insane frontember Knapp Oszkár és a volt Bones tagjainak közös csapata. Korábban egy EP-jük jött ki úgy, hogy ingyenesen lehetett letölteni a honlapjukról, most pedig hasonló formában férhető hozzá a teljes debütáló album is, de aki még mindig ragaszkodik a fizikai formátumhoz, az a koncerteken természetesen megveheti és a neten is megvásárolhatja a CD-t.

Az EP tavaly valahogy kimaradt nálam, így aztán a lemez gyakorlatilag a semmiből döntött le a földre. Mindez nem túlzás, ugyanis a helyzetet (hálistennek) megint csak úgy tudom a legjobban érzékeltetni, hogy ismét itt egy olyan magyar csapat, akik simán megállják a helyüket nemzetközi összehasonlításban is.

A játék neve leginkább modern metal, ezen túlmenően további címkézésnek nem látom értelmét: vastag hangzású, riffes, groove-os zenében utaznak, ami stílusát tekintve talán nem a világ legeredetibb műsora, összefogottsága, dalközpontúsága és a fogós, néhol tényleg meglepően mérgező refrének, dallamok simán kiemelik az átlagból. Ha hatásokat kell mondanom – és mivel fiatal zenekarról van szó, nem árt –, mindenképpen hallani benne az ezredfordulós amerikai vonal csapatait, így a Deftonest vagy a Kornt, illetve ezek előképei közül a Panterát vagy a Machine Headet, de nem nehéz megállapítani, hogy a srácok elég sok Alice In Chainst is hallgathatnak. Sőt, Oszkár dallamaiban néhol Ozzy Osbourne hatása is elég egyértelműen ott figyel. Ez az egyszerre súlyos és dallamos vonal a tengerentúlon a mai napig jól fut, és hogy csak még egy konkrét bandát mondjak, a hasonló elemekből építkező, platinalemezes Drowning Poolt például elég simán lenyomja a Wrong Side Of The Wall, méghozzá minden szempontból.

Nem mondom, hogy mind a 13 dal egyformán karakteresre sikerült, de az összkép tényleg megdöbbentően jó. A hipnotikusan radírozó So I Began nyitás, a beteg Notes Of A Murderer, az üvöltős, acsargós verzék után óriási refrént felvillantó Already Dead még ebből az erős mezőnyből is kiugranak, de a nem kicsit Chains-ízű dallamos részeket itt-ott darabolós durvulásokkal váltó Bath In Slime sem pite. A csúcspont azonban sokadszorra is a Deftones-találkozik-a-Kyuss-szal típusú riffen alapuló, Bodóczy Zoltán (My Small Community, Grand Mexican Warlock) vendégszereplésével ékesített Wrong Side, egy akkora modern rockhimnusz, hogy alig fér be a szobába. Nem viccelek: ez a dal simán komoly nyilvánosságot és akár százezres nagyságrendű lemezeladást is csinálhatna a srácoknak, ha nem itt, hanem néhány ezer kilométerrel nyugatabbra látják meg a napvilágot...

Az egykori Superbutt gitáros Szűcs Szabika kreálta hangzás kellően ütős, magyar viszonylatban főleg az, az ének- és vokáltémák egymásba úsztatása terén sikerült különösen erős munkát végezni, de a gitárok is jó töményen szólnak. Muszáj egy kicsit dicsérnem Knapp Oszit is, aki rengeteget fejlődött az Insane óta: dallamai magabiztosak, alaposan megformáltak és szinte mindenhol beülnek a fülbe, ráadásul baromi változatosan is hozza magát a suttogó-beszélő témáktól kezdve egészen az üvöltésig. A melodikus részek, kidolgozott kórusok annyira gördülékennyé varázsolják az egész albumot, hogy még egy olyan embernek is simán bejöhet a Wrong Side Of The Wall, aki a fentebb felsoroltaknál némileg dallamosabb zenéken szocializálódott.

A végére kicsit talán egybefolyik a lemez, de összességében az utóbbi évek egyik legreményteljesebb hazai bemutatkozó albuma ez, ami méltán tarthat számot sokak érdeklődésére. Egy regisztrációt és néhány kattintást igazán megér, szóval irány a csapat honlapja!