Új barázdát szánt a Zeke. És ilyenre bizony már bő tizennégy éve, a még 2004-ben megjelent 'Til The Livin' End nagylemez óta nem volt példa, de most „Blind" Marky Felchtone újjáépítette maga körül a bandát, és ismét alámerült a rock and roll pöcegödrének legmélyére, hogy onnan hozza fel azokat a gitártémákat, amiket elereszt a Hellbenderen. A Zeke mindig is olyan volt, mint egy évek óta kizárólag speeden élő Motörhead, most sincs ez másként, új anyagukon lényegében kétféle dalt találunk: kurva gyorsat meg még gyorsabbat. Nem is csoda, hogy a tizenöt szám (!) lefut bő húsz perc (!!) alatt. Seattle legpunkabb rockerei tehát ismét minden gennyes szutykukat ránk zúdítják, ezúttal ráadásul a hozzájuk hasonlóan legendás Jack Endino hangmérnöki segédletével.
És hát – például – a fokozhatatlanul felpörgetett Working Man/Hellbender párosa, vagy épp az egy cseppel „nyugodtabb" Two Lane Blacktop és a fülbe szutykos ragacsként tapadó On The Road mekkora nóták lettek már! A Zeke az az agresszív bunkó, aki nem elég, hogy egy isten háta mögötti, lekoszhadt csehó bűzlő retyójában leokádja a cipődet, de utána még gúnyosan röhögve várja el, hogy te kérj tőle bocsánatot. Nincs is mit tovább ragozni rajta, a kabátszerű felső gyapjúruha menthetetlenül visszatért!
Hozzászólások
imadom, turnet!