A Landmine - a mostanában bemutatott X-hez hasonlóan egy gitáros szólódemója. Ez esetben a Dream és LTE feldolgozásokat játszó Universe gitárosáról, Gyenes Attiláról van szó.
A házi körülmények között készült anyag fele PC (a dobok és a szintik), másik fele élő (gitár, bőgő). A gébdobok hangzása egy fokkal kevésbé gépies mint az X demo esetében, bár azért nem lehet letagadni, hogy a dobost itt is Fast Trackernek nevezte el virtuális édesanyja. A megszólalás szintén nem übercsúcs, de a körülmények ismeretében korrekt, és végülis a gitártémák érthetőek, márpedig itt az a lényeg.
A kísérőlevél Satriani hatásokat emleget, nos, ez bizony teljességgel igaz. Mintha mindegyik dal egy kiadatlan Satch-demóról szólna - bár azért a gitártémák még jelentősen egyszerűbbek, mint a Mester esetében, de persze senki sem várta ennek ellenkezőjét. Attila jó úton halad, ez tény: hangszerkezelése magabiztos, és jól felépített dalokban gondolkozik, csak sajnos még túl erősen érezni az inspirációt (helyenként némi Vai-izmussal megtoldva).
A Live Over Again és a Spring Café játékosabb, a You Revived Me melankolikusabb (kissé Friedman Scenes albumára emlékeztet). A The Wanderer ismét az idegennel szörföl, ha teccik érteni, Mr. Satriani, de kellemes, lendületes darab, már kevésbé másolós, mint a cd eleje. Az utolsó dal másfél perces szerelmi vallomás zongorára és gitárra: hangulatos, kissé blues-osabb, de pont ezáltal egyedibb lezárás.
Attila 21 éves, így bőven van ideje saját egyéniség kialakítására. Tény, hogy biztos alapokkal indul, és, mint leveléből kiderül, e projectje számára is szeretne egy stabil kísérőzenekart összehozni. Talán a leendő banda tagjai finomítják még az anyagot, eltávolítva ezzel az egyértelmű hatásoktól, és belefaragva némi dinamizmust, igazán ütős dolgot tudnak összehozni. Várom az út végét tehát, ez pedig egy korrekt útjelző tábla valahol a félútnál kicsit tovább.
