Úgy tűnik, újra élet költözött beléjük, hiszen a Shock című nyitó nóta egy igazán groove-os betonozós dal, amibe még jófajta refrénrész is került. A második (Insomnia) már tufább (mármint olyan lassabban döngölős típusú riffel kezdenek), hozzák azt, ami miatt a Monasteryt kedveltem anno. Van ebben lazább, meg tikatikás rész is, igazán nem lehet unalmasnak mondani.
A harmadik (Hatefull) pörgősen kezd, aztán ismét régifajta death riffeket csempésztek be a nótába olykor. A gyökereiket ők sem tudják tagadni... A dal a legváltozatosabb felépítésű, de energiának nincs híján ez sem.
Furcsa talán ilyet hallani tőlem, de néha még mélyebb fekvésű hörgést is elviselnék a dalokban (bár nem tudom, Frytz vajon mennyire bírná torokilag, hangilag).
A hangzás javult a lemez óta (ez most Bakerys felvétel), de még lehet mit javítani, pl. sokkal erőteljesebb gitársoundot és úgy általában gyomrosabb megszólalást bírnék elképzelni ehhez a zenéhez, sokkal nagyobbat ütne.
Zeneileg most valahol talán a Chimaira vonalán helyezkednek el, a futurista, Fear Factorys elemek eltűntek a zenéjükből, sokkal direktebbek, arcbamászóbbak lettek, mindamellett még mindig őrzik a death hatásokat. Amolyan nu / extrém / death metal ez már.
Jelen pillanatban bizakodó vagyok a csapattal kapcsolatban: remélem a teljes új lemezt is legalább ilyen nótákkal tömködik teli.