Kicsit kutakodtam, hova is tegyem a kritikát, a cd-k vagy a demók közé, de mivel inkább demóként tartja számon a csapat a lemezt, így ide került.Dallamos, kicsit gótikus, kicsit szomorkás, de erőteljes metal hatásokat felvonultató zenét játszik az amerikai (ráadásul texasi, ami még meglepő, hogy nem zsíros stoner/doom riffeket írnak) Of Infinity, ahol egy hölgy énekel, akiről először azt hittem európai a csapat, olyannyira akcentussal bírja az angolt, hogy nem valószínű, hogy kint született. A neve alapján (Alessandra Zinicola) így is történhetett.
A zene kicsit a Lacuna Coil vonalán mozog, legalábbis hangulatilag. Három dal került a cd-re, korrekt hangzással.
Az első kicsit melodikusabb, inkább zongorára épülő, magasabban éneklős, ahol hallani is Alessandra korlátait rendesen, azok a felfelé hajlítások elég neccesek még. Sok helyen mintha még nem merné kiereszteni a hangját, ami alapvetően kellemes, szép tónusú, kis technikai képzéssel akár nagyobb jövő előtt is állhat. Hangulatilag inkább a Nightwish rajongóknak jöhetne be a nóta.
A második dalban hegedűszót is hallhatunk, kicsit komorabb a dal hangulatilag, erőteljesebb, érdekesebb is, mint az előző. A refrén része kifejezetten érzelmes, itt is több érzelmet kellene az éneklésbe belevinni és nagyobbat ütne.
A harmadik dal szintén zongoraszóval indít, majd gitárszólóval folytatódik. Líraibb a dal, Alessandra megmutatja mélyebb tónusait is, ahol szintén elveszik kicsit. Tanár, tanár és csodákra lehet képes!
Bár vannak hasonló stílusban mozgó zenekarok, valamiért megragadott ez a három dal, pedig még korántsem mondhatók tökéletesnek. Mégis van bennük valami. Remélem még hallok felőlük, sajnálom, ha eltűnnének, bár csak nem, hiszen 2004 májusában ünnepelték ötödik születésnapjukat így együtt.
