Egy vadiúj dal, némileg változott felállással. Annak idején az Oneiromancy című demót sokat hallgattam és bevallom ma is előveszem olykor-olykor. Tehetséges brigád voltak, nagyon sajnáltam, hogy szétmentek.
Aztán kiderült teljesen mégsem. Bár 1999 után tartottak egy kis szünetet, akkor úgy tűnt végleg, de szerencsére meggondolták magukat összetoborozták a legénységet, szereztek egy új dobost, Szűcs Péter személyében. Dalírásilag annyiban módosultak, hogy nem feltétlen a hosszú dalok hívei, a grunge maradt, de bejöttek a stoner hatások is.
A Kincs c. dal pont ilyen, valami félelmetesen zseniális énekrésszel. Olyan fájdalmas, súlyos, lélekfakasztó ez a dal, amit iszonyúan hiányolok a rockzenéből mostanában. Le a kalappal, nem tudok mást mondani. Tulajdonképpen hótegyszerű az egész, de akkora feeling lakozik benne, hogy az őrület! Az a többszólamú refrén pedig... Borzasztóan bízom benne, hogy a többi friss szerzemény is megüti ezt a színvonalat, és ha igen, akkor azonnal lemezzel kell nyitniuk, ez már túlmutat a demós korszakon, bőven. Júniusban vették fel a HSB-ben, nem szól rosszul ugye, de lenne még mit finomítani rajta.
A klipet egy kiszáradt víztározóban forgatták, nyilván nem tengernyi pénzből, de elég jó lett a végeredmény, a műkopottság tök jó ötlet pl. Illik a zenéhez. Remélhetőleg eljut majd pár helyre, megérdemelné.
Érdeklődők az alábbi emilcímet bombázhatják, érdemes. Én meg csöndben álmodozom tovább egy PID lemezről...
