Egyáltalán nem friss anyag, de még mindig aktuális, ráadásul hozzánk csak mostanában jutott el. A fővárosi csapat ebben a felállásban 1999 szeptembere óta működik, a Scherzo (élénk ütemű zenedarab, rendszerint szonáták vagy szimfóniák egyes tételeit nevezik így) nevet valamivel később vették fel, és rövidesen nekiláttak az aktív koncertezésnek is.
Stílusuk alapvetően dallamos hard rock, amelybe simán belefér a progresszív megközelítés, az egyszerűbb, hagyományos metal ízek és a lírai pillanatok egyaránt. Irányadó lehet továbbá, hogy élőben játszanak egyebek mellett Dream Theater számot is.
Az itt elemzésre kerülő felvétel a Scherzo első demója, egy tíz számos, közel 53 perces CD. Őszintén szólva ebben látom az anyag legnagyobb problémáját, mert a nóták színvonala nem egyenletes. Kirívóan gyenge szerzemény nincs a demón, de itt is szerencsésebb lett volna szerintem a legjobbnak tartott négy vagy legfeljebb öt dalt kiválasztani. A hallottak alapján úgy érzem, a csapat igazi erőssége a komplexebb témákban mutatkozik meg.
Általában a rövid, fogós nótákból kerülnek ki az ideális nyitószámok, a Millennium azonban hét perces hossza ellenére is megtalált. Ebben lényegében ott van minden, ami miatt az összetettebb melodikus zenék olyan szórakoztatóak tudnak lenni. Világos, követhető dalfelépítés, kiemelkedő refrén és kellemes, nem túlnyújtott instrumentális betétek. Kiindulópontnak jók lesznek a Dream közérthetőbb dolgai (Falling Into Infinity album) vagy egy klasszikus hard rockos felfogásban író Threshold, magyaros beütésektől sem mentesen és nem csak a magyar nyelvű dalszövegek miatt - semmi esetre sem negatív értelemben. Hasonló erényeket csillogtat a balladisztikus és szintén hat perc fölötti Száguldó idő és a komorabb hangulatú, merész váltásokkal operáló, több mint tíz (!) perc hosszú Szárazság.
Ha jól sejtem, ezek a prog. rockos dalok születtek később, amikor a csapat már összeszokottan játszott együtt. Persze gondolom, a fémesebb korábbi témákat se szívesen hagyták volna le, így kívánva összefoglalni a Scherzo addigi munkásságát és a lehető legtöbb oldaláról bemutatni a zenekart. Mindenesetre az imént felsorolt számokból, kiegészítve további lírai pillanatokkal (pl. Miért) és direktebb rocknótákkal (Ne add fel), valamint néhány feldolgozással, eszményi koncertprogram állítható össze, amelyhez hamarosan új számok is társulnak majd.
Szintén idén várható a következő Scherzo stúdióanyag és remélem, a fent ismertetett pozitívumok azon még inkább érvényesülnek majd, még jobb nóták formájában. A zenészek adottságai kétségtelenül megvannak ehhez. Az se baj, ha a srácok nem ragaszkodnak a City Sound stúdióhoz, de mindenképpen teltebb, gitárcentrikusabb hangzásra lesz szükségük legközelebb. Sok sikert!
