Mindig meglepődöm, hogy ezen a miniatűr zenei piacon, amit Magyarországnak nevezünk, még mindig képesek totálisan a semmiből, egyik pillanatról a másikra felbukkanni ígéretes zenekarok. Mint például legutóbb az Uzipov nevű formáció, amely állítólag egy magyar-horvát barátságnak köszönheti a létrejöttét. Utóbbi amúgy 2006 környékére datálódik, és azóta kisebb-nagyobb kihagyások mellett viszonylag folyamatosan működnek, és a szó, mi szó, nem éppen nyaktörő tempót jelzi, hogy ez a három számos EP az első kézzel fogható produktumuk. Egy EP, ami egy olyan nagylemez felvezetőjének is tekinthető, amin jelenleg is dolgozik a csapat Schram Dávid produceri vezényletével – aztán hogy pontosan mikor is fog megjelenni, egyelőre tudja a fene. Valójában ez tehát itten egy pillanatnyi helyzetjelentés, figyelemfelkeltő jelleggel, és annak maximálisan alkalmas is.
Az a helyzet, hogy nem igazán tudom ám elmagyarázni, miféle muzsikát is hallunk itt. De azért csak megpróbálom: valamiféle modern rockzenét, amiben ugyanúgy benne van a punk dühe, mint a rock and roll energiája, emellett pedig a koszos gitárok, a fékevesztett zajongás és az agresszív, de kellően fogós énekdallamok is. Ráadásul nekem sokszor – a legjobban sikerült Fekete neked hallgatása közben mindenképp – beugrott a Shapat Terror neve is, bár lehet, hogy csak azért, mert őket amúgy is elég sokat hallgatom. Na, valami ilyesmi. Mindezt olyan magyar szöveggel megfejelve, ami nem igazán konkrét dolgokról beszél, mint inkább hangulatot érzékeltet, feszültséget teremt. A három számos felvétel egyébiránt a Pannónia Stúdióban készült, majd a Dürer stúdióban keverődött - és éppen úgy szól, ahogy kell neki: a Nem akarom például olyan koszos, mint a varacskos disznó özönvíz után, A kedvem véget ért eleje meg már szinte noise rockosan elvetemült.
A zenekarban amúgy hárman vannak, két egykori Publo Hunny, majd LaBand tag: Hosszú Gábor (basszus és ének) és Kubányi Bálint (dob), ez utóbbi ráadásul azzal súlyosbítva a dolgokat, hogy jelenleg mellékvágányként billentyűzik a Soerii és Poolekékkel, meg a Supernemmel is, valamint egy Walkó Gergely névre hallgató gitáros, aki – elmondása szerint - mindenféle komolytalan feldolgozás-zenekarokkal a háta mögött érkezett a bandába. Mondjuk, az előző mondat elég megtévesztő lehet, mert a tagok előélete és egyéb elfoglaltságai vajmi kevéssé érződnek az Uzipovon (hála az égnek, teszem hozzá gyorsan).
Szó se róla, lényegre törekszenek a srácok, hiszen az EP három száma alig hét perc alatt lemegy, ez azonban a legkevésbé sem baj, mert ebben az esetben tényleg érzi a késztetést az embert, hogy kapásból újrahallgassa. Én például most nyomom zsinórban negyedszer, és még mindig tetszik. Energikus, zajos, fogós – én bizony baromira várom azt a nagylemezt! Remélem, egy próbát nektek is megér.
